Hegyek emberei

Második napunk az NFL meccs köré lett szervezve. Mostanában sok amerikai foci meccset néztem a tévében, meg a többiekkel is játszottam „fantasy football”-t a munkában, szóval eléggé benne vagyok a témában. Lévén mi egy mormon államban élünk, ezért nálunk nincs profi csapat (ahhoz hogy a városnak profi csapata legyen sok pénz kell, mert meg kell venni a licenszet, de mivel itt csak az egyháznak van pénze és ők nem támogatják az efféle világi élvezkedést, ezért itt nem lesz csapat egy hamar). Jó ideje fejembe vettem, hogy úgy lenne teljes amerikai kultúra élményem, ha ellátogatnék egy ilyen nemes eseményre. Amerikában messze ez a legnépszerűbb a 4 profi sportág közül (NFL, MLB, NBA, NHL) és értelemszerűen ebben van a legtöbb pénz is.

Hozzánk legközelebb lévő csapatok Denver-ben, Seattle-ben, San Fransisco/Oakland-ben, San Diego-ban és Phoenix-ben vannak. Ezek közül az igazán közeliek nagyon jó idényen vannak túl, emiatt drágák a jegyek. Hangsúlyozom nem emiatt mentünk Seattle-be, de ha már így alakult, hogy pont most játszottak hazai pályán, akkor már ki akartam használni az alkalmat. A hét folyamán nézegettem jegyeket, de elég drágák voltak. Addig-addig vacakoltam, amíg jól el is fogytak az olcsóbb jegyek. Már-már fel is adtam az egészet, amikor vasárnap reggel találtam egy jó ajánlatot, amire gyorsan le is csaptam.

Reggel besétáltunk a ’62-es Világkiállítás helyszínére, hogy kívülről körbejárjuk a parkokat és megnézzük az épületeket. A kiállítás főtémája a jövő volt, a Hidegháborús űrverseny jegyében minden az űrhajózásról szólt, ékköve pedig az UFO formájú Space Needle torony volt, amit kevesebb, mint egy év alatt építettek meg. Nem tartozik a legmagasabb épületek közé, azonban szép formája különlegessé teszi. Ezen kívül van itt még Csodák Palotájához hasonlító múzeum, Chihully üvegkert-, hadtörténeti- és a különleges formájú EMP zene múzeum. Ez utóbbit is a zseniális Frank Gehry tervezte, akárcsak a Disney Operaházat LA-ben. A város igazi belvárosától kicsit távolabb helyezkedik el az a negyed, a kapcsolatot erősítendő építették '62-ben a különleges és futurisztikus monorailt (metro féle), mely 5 méterrel az utca szint felett közlekedik és mindössze két megállója van. Különleges élmény volt ebben a karakteres negyedben járni, ahol mindig ért valami kreatív meglepetés minket. Elsétáltunk egy 10 méter magas virágszobrok alkotta kert mellett, mely kicsit az Alíz csodaországban szürreális világára emlékeztetett. Először csak azt hittük, hogy oké, fura, jópofa, ennyi.. Majd észrevettük hogy valami zenét hallunk felőlük és a gyerekek ott szaladgálnak. Rövid megfigyelés után rájöttünk a furcsa kert titkára: minden egyes virágszobor előtt nyomásérzékelőket helyeztek el, melyeket aktiválva a virágok hatalmas hangszóró feje klasszikus énekhangok különböző skáláját játszotta. Gátlásoktól mentesen mi is csatlakoztunk a gyerekekhez és virágtól virágig szaladgáltunk a különböző helyekről érkező eltérő skálák érdekes akusztikáját hallgatva.

A világkiállítás helyszínét elhagyva a szomszédos Bill & Melinda Gates Alapítványt Központját látogattuk meg. Az alapítvány épülete különleges, letisztult = elegáns. A szabadterek igazi szakmai folyóiratba illő látványokat biztosítanak.

Capitol Hill (a csodálatos városrész ahol laktunk)

Na ez vajon hol készült? Ki vágná rá, hogy Seattle rajtunk kívül? :)

Space Needle panoráma a Capitol Hill-ről

Az autópályák szövevényét és a belvárosi kacifántos közlekedést látva egyetértettünk: jól döntöttünk, hogy ezúttal nem autóval kirándultunk!

Chihully kert ezúttal kívülről

Csodák palotája szerű kiállítás fogadóterének építményei.

A beszélő, akarom mondani a zenélő óriás virágok

Frank Ghery alkotása, EMP múzeum

A monorail

Frank Ghery -EMP

Art deco mindenütt :)

Fura szökőkút, de a gyerekek még +3 fokban is imádnak rohangálni alatta.

Garázsvásár helyett szobor készült, megtekinthető az Operaházban! :)

Bill & Melinda Gates Alapítvány, hát nem romantikus?

Bill & Melinda Gates Alapítvány

EMP múzeum nem lila oldala

Gyorsan bedobtunk egy szendvicset ebédre, aztán útjaink Orsival 5 órára kettéváltak, mert én mentem a meccsre, ő meg az állatkertbe és a Chihully üvegketbe. Nekem még ki kellett nyomtatnom a jegyet meg vettem sört is (júj), éppen a buszmegállót kerestem, amikor jött egy heves széllökés és kikapta a kezemből a jegyemet. Egy röpke szívrohamot követően szaladtam a jegyem után, keresztül az úttesten, még szerencse, hogy nem jöttek autók. Tisztára, mint a filmekben. A többi járókelő biztos nem értette mi a tét, ez volt a mázlim, különben versenyezhettem volna velük a jegyért. Többek között ennek is köszönhetően lekéstem majdnem az egész első negyedet, ami nagyon bosszantott, de inkább a pozitív élményekre koncentráltam.

A Seattle Seahawks szurkolóit a 12.ember néven szokták emlegetni, ugyanis hivatalosan is ez a leghangosabb stadion Észak-Amerikában. Sokszor gondot is okoz ez az ellenfél irányítójának, aki emiatt nem tudja időben kiadni az utasításokat. Nem mellesleg a csapat jelenleg első az egész ligában és az elmúlt 2 évben nem kaptak ki otthon. Én jegyem természetesen a felső karéjra szólt, ettől ugyan tartottam, mert mindenki azt mondta, hogy nem fogok látni onnan semmit. Ez amúgy az egyik legtipikusabb amerikai szokás: Ááá én nem megyek ki a meccsre, mert drága és csak az orrvérzős – itt így hívják a kakasülőt – helyre tudnék venni jegyet, onnan meg nem látok semmit. Jobb is lesz, ha nem megyek sehová, hanem otthon megnézem a tévében. Ezzel tudnak a legjobban kiakasztani.

Na szóval felszaladtam pár emelet magasra és megnyugodva láttam, hogy félelmem alaptalan volt, ugyanis tökéletes volt a kilátás J . Még sikerült elcsípnem az utolsó őszi meccsek egyikét, így egy szál pulcsiban üldögélhettem a VIP páholyok felett 11 sorral. Ezen a napon 68000 ember volt kint, akik méltóak voltak hírnevükhöz. Ha kellett tapssal biztatták a csapatot, ha kellett huhogva zavarták az ellenfelet. Mindezt kulturált módon tették, még a WC-ben is fegyelmezetten 2 sorban vártuk, hogy könnyíthessünk magunkon (megjegyezném, hogy vicces volt látni kivételesen nem a női mosdó előtt állt a nagyobb sor).

Az óriás kivetítőn jobbnál-jobb játékok mentek, amikkel a közönséget szórakoztatták, amikor éppen akció híján voltunk. Szuper volt a hangulat, engem is teljesen elragadott a hév, be is újítottam egy szurkolói sálat, ezentúl nekik fogok drukkolni. Kedvencem a Seattle-t és Minnesota-t összehasonlító kisfilm volt. Gondolom nem kell mondanom, hogy kinyerte ezt a kihívást (is). Nem szabad megfeledkezni a pompom lányokról se. A mintegy 35 lány külön csapatot alkotnak, ők a sirálylányok (Seagals), akik lenge öltözetben ugrálnak a pálya szélén.

A Sólymok ma különösen jó napot fogtak ki, 41-20-ra elgyepálták a Vikingeket. Általában a védekezés terén alakítanak maradandót, de most a támadóegység is kirobbanó formában volt. Most tért vissza a szezon eleje óta sérült Percy Harvin, a szélső elkapó játékos ráadásul a Minnesotától igazolt el az előző szezon végén. Sajnos azóta ismét lesérült és újra meg kellett műteni, de hogy a mellettem ülő úriembert idézzem: „pokolian gyors a kis rohadék, az egyszer biztos”.

Semmi sem tart örökké, így a meccs is véget ért sajnos. Ellentétben a TV-vel (ahol 10 percenként van 5 perc reklám), élőben fel sem tűnt milyen hosszú volt a meccs, tudtam volna még nézni vagy 1-2 óráig. A tömeggel együtt vonultam vissza a villamos megállóhoz, hogy Orsival a Space Needle-nél találkozzunk ismét. Szinte percre pontosan egyszerre értünk oda. Egymás szavába vágva próbáltuk megosztani egymással az élményeinket. Orsit lenyűgözte az állatkert, melyet méltó módon hívnak Woodland Zoo- nak (hát kb erdei állatkertnek lehetne fordítani) hiszen az állatkertben sétálva igazán az az érzése támadt, mintha egy erdőben bóklászna és időről időre egy-egy tisztásra ért ahol állatokhoz is volt szerencséje.
Az üvegkert sem jelentett csalódást, káprázatos üvegszobrok őrzik Mr. Chihully jellegzetes stílusát.

Egy ilyen marta meg Orsit

Ugye nem ehhez az állatkerti sétány stílushoz szoktunk?!

Az erdőbe rejtőző sétány

Én is a Seahawkot néztem, csak én nem a focicsapatot :) csodálatas madár!

És a jacuzzi méretű fészke

Vapiti kifutó (akár a Yellowstone-ba is fotózhattam volna, olyan természetes a környezet!)

Nem csak a tábla jelzi a trópusi erdőt, itt az északi Washington államban tökéletes trópusi erdő imitáció fogadott! (az állatkertben nagyon kevés épület áll és még kevesebb fogad látogatókat, 80%-uk az állatok belső kifutójaként épült, melybe a látogató legfeljebb egy előtető alól kukkanthat be! Nekem tetszett ez a hozzáállás!)

Igen, ez is az állatkerti sétány része

A tökéletes állatkerti kerítés :)

Előre is elnézést kérek azoktól, akik nem szeretik az oroszlánokat, számukra megrázóan aranyos képek következnek

Ez is egy kifutó!

Seattle-i farm

A legszuperebb játszótér

a legszuperebb játszótér

Na ki van ott?

Az állatkert után ellátogattam az útba eső Fermont-hoz is, mely erről a hatalmas szörny szoborról híres ami a híd alól mászik ki és egy VW Beetle-t szorongat?!?!?!?! Hát ezt nem kell bánnia Ádámnak, hogy kihagyta.

Ellenben a híd annál különlegesebb volt!

És onnan az igazi Seattle-i kilátás!

Chihully Garden

Persze nem felejtettünk el felmenni a kilátóba sem, a szél ugyan rettentően fújt, de legalább tiszta volt az ég, így az öbölt éjszakai fényében csodálhattuk meg. A körbe forgó éttermet ezúttal kihagytuk (túl puccos hely az nekünk), mi csak a büfében ettünk egy isteni finom (és friss) kagylólevest. A napot azzal tettük teljessé, hogy a monorail-el mentünk vissza a belvárosba – és kicsit az időbe is – majd onnan busszal haza a szállásra.

Space Needle-ből a kilátás

U.I: Szerdán, az irodába visszatérve a hétvégi túránkról mesélgetve, messze az NFL meccs kavarta a legnagyobb port. Teljesen lázba jöttek a kollégák, úgy csináltak, mint a gyerekek: „és kitől kaptál autogramot? Russel Wilson? Marshawn Lynch?” Kiderült, hogy kb. 1-2 ember volt csak meccsen az egész irodából, rá is kellett döbbenniük, hogy ez a jöttment senkiházi most olyat csinált, amit még ők se soha J

Hegyek emberei

2014. február 5., szerda

Az utolsó nagy utazás

2013. december 8., vasárnap

Seattle: Seahawks VS Vikings