Ezüst nyíl

Közel több hetes keresgélés után végre találtam magamnak egy autót, amit meg is néztünk vasárnap. Azt tudni kell, hogy itt általában úgy minden kicsit gyorsabban zajlik. Úgy is mondhatjuk, hogy dübörög a gazdaság. Ha szerda este feltettek egy hirdetést, akkor volt, hogy már csütörtök délre elvitték az autót. Igazi 22-es csapdája: vegyél autót autó nélkül. Elég nehéz odajutni időben, ha busszal próbálkozol. Szerencsére nekem segített a szobatársam, de azért nehéz volt őt rávenni, hogy kimozduljon a négy fal közül. 

A hapsi éppen a templomból jött, úgyhogy remélem jó keresztény volt és nem verte át felebarátját. Elég könnyen elengedett egy nagyobbacska összeget a vételárból és hétfőn el is vitte zöldkártyát csináltatni. Ezután behozta a munkahelyemre, úgyhogy hétfőtöl kezdve hivatalosan is autó tulajdonos lettem. A szerencsés járgány egy 2003-as KIA SPECTRA, 130 ezer mérfölddel (ez itt kevésnek számít). Nem a legszebb darab, amit valaha láttam, de keveset fogyaszt, tágas, kényelmes és olcsó. Itt a városban kifejezetten gyorsank érződik, nehéz tartani a sebességhatárt :). Sajnos nagyon piszkos kívül-belül, de még nem volt alkalmam elvinni lemosatni.

Kedden elintéztem a biztosítást és át is irattam a nevemre. Megkaptam egyből a SÍELŐS rendszámtáblámat (választhattam, hogy sivatagost vagy síelőset szeretnék). Kedden már kocsival jöttem haza. Meg kell, hogy mondjam rég éreztem magam ilyen szabadnak. A 40-50 perc helyett 15-20 perc alatt hazaértem kényelmes tempóban. Mikor mentem haza csak ültem és vigyorogtam. Biztos néztek az emberek, hogy ennek meg mi baja. 1-2 dolgot még kell majd vennem hozzá, de ha azok meglesznek akkor kezdődhetnek a "mézes hetek". 

Nem elég, hogy végre szereztem autót, de amikor hazaértem kedden egy csomag várt rám. Kicsit furcsálottam, hogy egy Pennsylvania-i hapsi küld nekem egy dobozt, de bíztam benne, hogy nem egy levágott fej vagy hasonló van benne. Gyorsan kibontottam és egy gyönyörű dobozt találtam benne, amiben kb 1kg tofee volt (csokival és mogyoróval bevont karamell). Nem ettem korábban ilyet, de nagyon tetszik. Az én drága Orsikám küldte nekem egészen a messzi a Magyarországról. Nagyon jó meglepetés volt. Lefényképezném, de már nem sok maradt belőle, mert bevittem a munkába, hogy megkínáljam a munkatársakat. Nekik is nagyon ízlett, úgyhogy ma mi voltunk a sztárok ;)

Síelés vol.4

Figyelem síelős poszt köveetkezik! Biztos uncsi már ez a sok hó meg hideg, de hát nem tudok mit tenni itt ez van, ezt kell szeretni. 

Sajnos a múlt heti síelés kimaradt, mert szombatra lebetegedtem. Aggodalomra semmi ok, hála a fejlett nyugati orvoslásnak (a gyógyszer drága, de nagyon hatékony) hétfőre már jól voltam. Ellenben már a hét elején szólt Jim, hogy a haverjaival mennek síelni Snowbird-re. Ez egy másik síterep, amelyiken még nem voltam, többé-kevésbé "testvér" sírendszer. A szezonbérletemnek hála kb. harmadáron tudtam napijegyet venni. 

Snowbird hatalmas leginkább a nagy olasz síterepekhez tudnám hasonlítani. Több völgyben tudsz síelni, rengeteg pálya van. Egyik nevezetessége a "villamos", ami a bázisról egyből a csúcsra visz fel. A másik érdekesség az alagút, ami két völgyet köt össze. A hegyen keresztül vájtak egy alaguat, amiben egy futószalag visz téged keresztül. Nagyon sajátos hangulata van. Miközben utazol felfelé tájékoztató táblákat tudsz olvasgatni.

Fent találkoztunk a hegyen, majdnem egyszerre értünk oda. Jim 2 haverjával jött, akiket a templomból ismer. Ma megtapasztaltam azt is, hogy társaságban kb 4szer olyan gyorsan telik az idő. Épp csak bemelegítettünk és máris ebédidő volt. Nagyon kis hangulatos étterem volt és mérnöki szemmel is igen érdekes. Jim-mel meg is beszéltük, hogy ha hazaértünk emlékezetből felskicceljük a szerkezetet és kiszámoljuk a reakcióerőket (természetesen kézzel). Ez valahogy végül elmaradt.

Jó fejek voltak mindnyájan, csak sajnos Jim és Jared még csak középhaladó síelők/snowboardosok, ezért sokat kellett mindig várni rájuk. Meg aztán a sok vízszintes átvezető szakasz sem segített rajtuk. A vége felé már otthagytuk őket és Jeff-el elindultunk kicsit vadabb területekre. Természetesen erről nincs képem, mert ilyenkor mással van elfoglalva az ember. Ellenben felvettük, ahogy leugrik egy szikláról, csak hát persze a telefon pont akkor merül le, amikor nem kéne. Az első 20mp nem érdekes. Link: http://www.youtube.com/watch?v=KAnP5Da3hd4&feature=youtu.be Meglepő módon a végén földet ért, de a tökéletes landolás elmaradt. Egy bukfenc után csúszott tovább.

Az idő számomra tökéletes volt tegnap. Végig szemerkélt a hó, nem fúj a szél, nem sütött a nap és kellemesen hideg volt. Ugyan tudtam volna még síelni, mégis mikor hazaértem éreztem a mérföldeket a lábamban :) 

Világhírű lettem

A lent látható cikk jelent meg rólam a helyi üzleti lapban (The Enterprise). Múlt héten mutatta meg nekem az egyik főnök :) Kérdezte, hogy láttam-e az újságot...

Múlt hét

A munka teljesen lefoglalt a héten, egyedül a jogsi megszerzése említésre méltó. A KRESZ vizsgát már letettem korábban. Egyántalán nem volt vészes, főleg mert lehetett használni a könyvet. Egyszer átolvastam az egészet és ez elégnek is bizonyult. De ha nem olvasod el nem tudod mit hol találsz és a vizsgán kifutsz az időből. Egyedüli nehézség az volt, hogy nem számítottam rá, hogy hülyeségeket fognak kérdezni. A könyv harmadán átsiklottam mondván ezeket úgysem kérdezik. Persze, hogy ebből volt a legtöbb kérdés :) 1-2 példa: Mi okozza évente a legtöbb halálos balesetet? Tanuló jogosítvánnyal ki ülhet melletted az autóban? stb. Egyetlen kérdést nem tudtam, amire máig nem tudom a választ, de igazából tojok rá: Utah államban állomásozó katona a leszerelését követő x hónapban vezethet-e autót a nem tudom milyen papírjával?

Csütörtökön aztán következett az éles bevetés. Scott, a főnököm ismét nagyon rendes volt, amikor felajánlotta, hogy az ő kocsijával menjek vizsgázni (merthogy neked kell vinned a kocsit a vizsgára). Előző nap mentünk egy kört és én vezettem a vizsgaközponthoz is. Most először vezettem elektromos autót. Érdekes élmény volt, a kerék gördülésén kívül nem hallani semmi zajt. De ha ezt megszokod, akkor teljesen olyan, mint egy szokványos automata váltós autó. A vizsgán választhattam, hogy kimenjünk-e az éles forgalomba vagy a lezárt pályán maradjunk-e. Az utóbbit választottam, mert így megúszom a gyalogosokat, bicikliseket és a többi autóst. Néha nehezemre esett nem elröhögni magamat mikor a teljesen üres placcon forgattam a fejemet, hogy nem jön-e valami. Na az lett volna igazán gázos, ha látom, hogy jön a vonat a kamu vasúti átjárón :) Minden jó ha a vége jó, egyből megkaptam az ideiglenes jogsimat.

Ezután visszamentünk a munkába (ugyanis Scott elkísért a vizsgára), ahol déltől egyig ebéd szeminárium volt, aztán kettőtől háromig értekezlet és rögtön utána ünnepeltük a "Pi napot" (3.14). Amúgy ez nem egy igazi ünnep, inkább csak ilyen mérnök poén, de megérte az ingyen pitét. A következő hét az autóvásárlás és a határidős munkavégzés körül fog mozogni.

Érdekességek az Új-Világból

Mivel mostanában egész sok a munka, azonkívűl meg még vihar előtti csend van, így gondoltam írok egy kis érdekességet (hátha ezt többen élvezik). Az az 1-2 dolog hamar visszajött, amivel már korábban találkoztam, de azért ez mégis csak a Vadnyugat (volt). Itt minden, de tényleg más, mint Európában. Azt ugye nem kell mondani, hogy mások a mértékegységek és a konnektorok. De, hogy még a zokninak is, a cipőtől különböző mérettáblázata legyen, azért az már túlzás :) Mások a házak, az autók, másképp jelzel a buszon (meghúzod a drótot), más a kilincs (nem praktikus ez a gombkilincs), de még a bútorok is. A paplan és a paplan huzat itt úri hóbortnak számít. Egyszerűen nem tudsz olcsón venni.

Csak gyorsan felsorolva az érdekességeket, ami most eszembe jutott:

- JÉGhideg víz: na ettől frászt kapok. Számomra ez az abszolút amerikanizmus! A recept a következő: vegyél egy min fél literes poharat és zúzd tele jéggel. Ha ez meg van, engedj rá lehetőleg minél hidegebb vizet. És kész is van a torokgyík. Az otthonról hozott torokfájásomat több, mint 1 hétig tartott kikúrálni, mert csak hideget tudtam inni. Most a szobámba tartom a vizeimet, amiért ki is nevet mindenki, hogy meleg vizet illetve meleg narancslevet iszom :)

- Ehhez kapcsolódik, hogy rengeteg embert látok rövidujjú ingben/nadrágban mászkálni téren, mikor én nagykabátban flangálok. Biztos a sok cukortól vagy a génmódosított kajától lettek ilyen ellenállóak.

- Gyorskaja. Az irodában is rengetegen esznek gyorskaját, néhányan hoznak csak otthonról ebédet, ha éppenséggel főz nekik a feleségük. Ami ennél is rosszabb az a zacskós kaja, amit csak be kell dobni a mikroba. Kiutazás előtt 2 héttel kezdtem el főzni, de itt már haladónak számítok.

- Csípős étel. Azt szoktuk mondani, hogy a magyarok milyen faszagyerekek, mert szeretik a csípőset. Na hát itt mindenből van csípős: sajt, sör, csoki, vaj még a hawaii pizza is csípett múltkor.

- Videojátékok. Rengeteg embernek van valamilyen játék konzolja. A szobatársaimnak több száz játéka van, állandóan azt nyomják. De amin teljesen ledöbbentem, hogy a munkatársaim is, akik érett, komoly mérnökemberek, szombat este videójáték bulikat tartanak. Összegyűlnek és órákon keresztül játszanak.

- TV. Itt Utahban ez a "kultúra forrása". Színház vagy múzeum nem nagyon van. Eddig hallottam krumpli meg porszívó múzeumról, de azért valjuk be ez nem számít igazi múzeumnak. Ellenben van vagy 700 csatorna, csak HBO-ból van legalább 5 féle. Ehhez jár a nagyképernyős TV, "hogy jobban láthassalak", és az extra hangfalak, hogy "jobban hallhassalak". 

- Pick-up. Állítólag az ország nyugati felében sokkal hangsúlyosabb az autóhasználat, de itt Utahban különösen a puck-upok a menőek. Rengeteg féle variációt látni, lassan már tényleg el kellenne kezdeni lefotózni őket. Otthon talán ha van 1-2 olyan, amikből rengeteg rohangál itt. 5-6 ezres benzines motorok, emelt futómű, óriási kerekek és írtó hosszúság ami itt a trendi. A másik véglet az elektromos vagy hibrid autó. Eléggé elentmondásos a kettő.

- Sport. Ha nem is mindenki űzi, de nagyon népszerű itt mindenféle sport. Az egyetemi és a másodosztályú csapotokért is oda vannak. Az egyetemi foci csapatnak van egy kb. BS méretű csarnoka. Meg hát ugye itt van a JAZZ. Bár mostanában gyengélkedik a csapat, ezért nem olyan népszerűek.

- Egy fogalom, ami otthon egyre kevésbé ismert: BIZTONSÁG. A kocsiban azt hagyhatsz amit csak akarsz, mert nem törik fel, ha benne hagyod az ócska telefonodat. Azért éjszaka be kell zárni az ajtót itt is, de kerítés az nem szükséges. De beszélhetünk akár az anyagi biztonságról is. Mivel több, mint száz éve nem lépett ellenséges hadsereg az amerikai szárazföldre, ezért folyamatosan tudtak fejlődni és ha lassabb tempóban, de a jövőben is így lesz itt. A vasárlóerőnek nagy értéke van, ezért itt nem fordulhat elő, hogy péntek délután befizeted az utazást és hétfő reggelre hogyhogynem csődbe megy az utazási iroda. Ha beteszed a bankba a pénzedet, akkor nagy valószínűséggel az ott lesz 50 év múlva is.

- Nagycsalád. A mormonok miatt itt különösen sok a gyerek. 6-8 testvér sem számít ritkaságnak. Az irodában szinte csak nekem nincs feleségem meg gyerekem. Pedig alacsony az átlagéletkor. A legidősebb főnök is csak 57 éves. Sokan meg még egyetemre járnak a munka mellett. Nyilván, ha nem gond eltartani őket és nem kell az esküvőre spórolni, akkor könnyen lehet gyereket vállalni. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy mire a magyarok megházasodnak, addigra sok amerikai el is válik.

- Néhány érdekesség, amire az itteniek hívták fel a figyelmemet. Európában járva azt tapasztalták, hogy nincsenek sem nyilvános ivókutak, sem nyilvános (és ingyenes) illemhelységek. Valamint az étteremben nem rakták ki nekik a sót, úgy kellett külön kérniük.