Vadnyugat IV: Bryce Canyon

Kicsiny utunk végéhez érkeztünk, már csak Bryce Canyon volt hátra. Ez volt legmesszebb a szállásunktól. Az oda vezető úton a dombos-völgyes akadályt kellett leküzdenünk, hogy a nemzeti parkhoz vezető völgybe jussunk. Az erdőn átkelve egyre több hófolttal találkoztunk, kezdtem attól tartani, hogy már mindent hó fog borítani. Egyesek szerint úgy sokkal szebb, de én "natúr" szerettem volna látni. Végül is úgy alakult, hogy volt ez is-az is. Itt jegyezném meg, hogy az amerikai hülyeség egy újabb szintjét sikerült megismernünk, amikor az út mellett egy elgázolt tehenet (!) láttunk. Fogadok sms-ezett a drága sofőr és nem vette időben észre a villámgyorsan elé szökkenő több száz kilós tehenet. Mindig tartogatnak számunkra meglepetést, reméljük ezt most már nem fogják überelni.

A park bejáratától az út végig emelkedik, a legutolsó parkoló található a legmagasabban (kb. 3000 méteren). Ide mentünk először. Itt konkrétan hóvihar fogadott minket - gyorsan túl estünk a nehezén -, de ahogy egyre lejjebb ereszkedtünk szerencsére az idő is kezdett enyhülni. Még így is sokkal hidegebb volt, mint Utah nagy részén. 

A végére hagytuk a legérdekesebb részt, ahol a legtöbb hoodoo (kőoszlop) található. Itt készülnek a képeslapokon található képek is. Újdonsült ranger barátunk tanácsát megfogadva erre a részre szántuk a legtöbb időt. Különösen egy rövid, ám elég meredek túraútvonalat ajánlott a figyelmükbe. Nagyon szép nyomvonalon vezetett, fentről indulva fokozatosan jutottunk egyre lejjebb a hoodoo sereg lábához. Az út először egy száraz hegyormon haladt, majd a fenyőkkel gazdagon benőtt völgyben egy patakmeder menten folytattuk utunkat. Egy elágazáshoz érve a meredekebb és hosszabb utat választottuk. Eleinte nem volt gondunk ezzel az útvonallal, azonban egy sziklahasadék lábához érve egy tábla fogadott minket: "a következő útszakaszon sokkal sűrűbb a sziklaomlás, csak saját felelősségre másszanak itt fel". Hát végül neki indultunk a hosszú és meredek szerpentinen haladva hamar rájöttünk, hogy rajtunk kívül senki nem teljesíti ezt az ösvényt felfelé. Levegőszünetek beiktatásával viszonylag hamar felkapaszkodtunk, időnként visszapillantva a horizonton sűrűsödő hoodoo-kra. Érdekes volt megcsodálni ezeket a különleges természeti képződmények különböző magasságokból. Örülünk, hogy maradt erre időnk mielőtt hazaindultunk volna, mert nagy kár lett volna kihagyni.  

Betértünk "A Királynő kertjébe" is, ahol személyesen találkozhattunk Viktória királynővel, mielőtt tovalovagolt volna.

A nagy sietségben sikerült hamarabb befejezni a túraútvonalat, mint terveztük, így aztán nyugodt tempóban indulhattunk haza, hogy felkészüljünk a másnapi a munkába állásra :) Útban haza felé belebotlottunk egy kisebb fajta tornádóba  is.