Yellowstone 4.nap

Az utolsó napunk kettős érzelmek között telt. Egyrészről örültünk, hogy este már a saját ágyunkba aludhatunk civilizált körülmények között, ugyanakkor fájó szívvel hagytuk hátra a világon egyik legszebb (nem túlzás!) természeti csodát.
A látnivalók közül már csak az Old Faithful gejzír maradt hátra, de ez pont útba esett hazafele. Ez a park egyik legforgalmasabb része, 2x2 sávos út vezet be a faluba és itt majdnem hogy mindent lehet venni. A gejzír köré építettek egy modern látogatói központot, ahol mindig ki írják mennyi idő van hátra a következő kitörésig. Ezen kívül van még itt egy közel 100 éves panzió, ami nagyon érdekes belülről. Azon csodálkoztunk, hogy áll még ennyi idő elteltével is ez az épület, ami lényegében egy nagy fa. Bár minket inkább egy bányára emlékeztetett belülről :)

Az Old Faithful kitörésig szerencsére már nem sok volt hátra (amúgy kb. 90 percenként tör ki és 10 perc pontosággal tudják megsaccolni). Kicsit illúzió romboló volt ez a túlzottan kiépített környezet, de legalább mindenki kényelmesen tudta nézni. Én nem vagyok annyira elájulva ezektől a gejzírektől és hasonló geológiai látványosságoktól, de a 30 méter magasra kilövelt vízoszlop igen impozáns látványt nyújtott.

Miután letudtuk a kötelezőt, továbbálltunk 1-2 kevésbé felkapott helyet is megnézni. Útközben rengeteg gejzír volt, de mi csak egy "parknál" álltunk meg. Itt voltak talán a legszebb színű "melegvizes tavak". Elismerem ezek tényleg nagyon különlegesek és látványosak voltak.

A hosszú út előtt egy lazább programot terveztünk be, felkerestük talán az egyetlen olyan helyet a parkban, ahol lehet fürdeni. Eleinte nem voltam lelkes, mert a hegyi patakok nem arról híresek, hogy túlzottan melegek lennének, de szerencsére rászántam magam. Kicsit talán sokan voltak - ez rontott az összképen - kevésbé volt vadregényes, de legalább tudtuk, hogy itt biztonságos. Nagyon kellemes, frissítő volt a víz, majd egy órán keresztül ejtőztünk benne.

A parkot a nyugati kijáraton keresztül hagytuk el, így nem csak rövidebb és gyorsabb volt az út hazafele, de egy rövid időre Montana-ba is belekóstolhattunk. Nyilván ez alapján nem lehet képet alkotni az államról, de rengeteg lovat és azokkal kapcsolatos programot láttunk. Egy szó, mint száz, jó kis western-es hangulat volt. Nem sokkal később már Idaho-ban voltunk ismét, itt próbáltunk minél előbb felmenni az autópályára, hogy ne érjünk haza annyira nagyon későn. Az út nem volt vészesen hosszú, de annál unalmasabb. Ez az Idaho nagyon unalmas egy állam, még szerencse, hogy a helyiek nem olvassák a blogomat, így ők nem jönnek rá :)

Yellowstone 3.nap

Szombat reggel próbáltunk korábban kelni és hamarabb elkészülni, mert egyrészt messzire akartunk menni, másrészt az állatok aktívabbak, amíg nincs meleg (itt jegyezném meg, hogy ideális laboratóriumi hőmérséklet volt :) Szinte már rutinszerűen ment a reggeli pakolás, mindent beraktunk a csigaházunkba. Nem kellett messzire menni, rögtön találkoztunk egy félénk szarvassal, aki az erdőből lesett ki. 

Ezen a szakaszon már jártunk tegnap, így kicsit gyorsabban tudtunk haladni már, nem álltunk meg minden második fánál. Nem sokkal, hogy ráértünk a felső körre, következett a park csúcspontja. Látva a hosszú kocsisort, már előre tanakodtunk mit fogunk ezúttal látni. Izgatottan pattantunk ki a kocsiból, mert hallottuk, hogy MEDVE. Szaladtunk előre nehogy lekéssük, de szerencsére ráérős kedvében volt. A pláne az volt, hogy majdnem pontosan ott volt, ahol a főnököm bejelölte a térképen. A szerpentin szélén álltak az emberek a grizzley pedig a melletünk lévő sziklafal tetején legelészett. Tökéletes volt, mert biztonságban voltunk, de mégis közel volt. Annyi képet csináltunk róla, hogy összetudtunk rakni belőle egy rövid mozgóképet is. 

Nehéz volt ott hagyni, de mennünk kellett tovább, ugyanis hosszú út állt elöttünk (ezen a napon összesen 200 mérföldet mentünk). Szép tájakon keresztül vezetett utunk, következő állomás az északi bejárat közelében található Mammoth Hot Springs volt. Nem kellett sokat várnunk a következő eseményig. Ismét tumultus volt az út szélén, de ezúttal nem láttunk semmit. Visszasétáltunk annak reményében, hogy nem szarvas vagy buffalo lesz, hanem valami annál izgalmasabb. A távolban volt egy maszat, de közelebb kellett sétálnunk. Mikor már pár száz méterre voltunk, akkor láttuk, hogy ez is medve, de hogy milyen az csak akkor vált bizonyossák, amikor egy kedves bácsi kölcsönadta a távcsövét. Ez bizony most egy fekete medve volt - ezzel újabb állatot húztunk ki a listánkról. 

A legnagyobb melegben érkeztünk meg a kis városba (amúgy ez a legnagyobb a parkon belül, mert itt van a ranger-ök főhadiszállása). A legforgalmasabb úttal körülvett füves területen zavartalanul legelésztek a szarvasok. A rendőrök itt nem a forgalmat irányították, hanem a szarvasokat védték a bámészkodóktól (vagy épp fordítva, az embereket az állatoktól). Egy pár évtizeddel ezelötti földrengés rendes haza vágta a látnivalókat, a földmozgások következtében valószínűleg elzáródtak a csatornák és már kiszáradt a gejzírek egy része. 

Innen egy hágón keresztül vezetett az utunk a nyugati oldalra, itt találhatól a legnagyobb és leghíresebb gejzírek és sár vulkánok. Volt egy állomás, ami telis tele volt gejzírekkel, több tucatot láthatott belőlük a türelmes turista.

Időközben megérkezett a szokásos délutáni eső is, ami kicsit beárnyékolta a programot, ugyanis a hidegben a gejzírek úgy gőzölögnek, hogy nem látszik belőlük semmi. Éppen ezért másnap vissza kellett jönnünk megnézni az egyik legnagyobb gejzírt. Arról nem is beszélve, hogy már nagyon éhesek voltunk, de esőben nem igazán tudtunk sütögetni. Mivel az eső nem állt el, ezért a kempingben található bolt előteteje alá húzódtunk be és ott vacsoráztunk. Sokan mentek el mellettünk, egyesek furcsálották mit művelünk, míg mások irigykedve nézték a steak-et, amit sütöttünk. A kocsiban még megszárítottuk magunkat és "beástuk " magunkat a sátorba. Az utolsó estén felvettünk minden hosszú ruhát. Mire végeztem a procedúrával már nehézkesen tudtunk csak mozogni. A nyirkos esőben nem nagy móka kimenni a száraz sátorból, ha hív a természet. Itt kezdett el olyan érzésem lenni, mintha a Jurassic Parkban lennénk :D

Yellowstone 2.nap

Az éjszaka nem ment zökkenőmentesen, ugyanis kegyetlen hideg volt. Az eső miatt minden nedves lett és valószínűleg emaitt éreztük annyira rossznak. Éjszaka arra keltünk, hogy megfagyunk, gyorsan megpróbáltunk felvenni még minden lehetséges ruhadarabot. Végül csak megéltük a reggelt :) Mondta mindenki, hogy hideg lesz este csak azt felejtették el, hogy emellett ráadásul minden este esik az eső is, pontban 5kor. Meg aztán a fene se gondolta, hogy amikor nálunk Utah-ban 40 fok van, akkor 2 állammal odébb 15 lesz. Csak ne lett volna olyan nedves minden... Rég estek ilyen jól a reggeli első napsugarak, hamar felszárították az éjszakai esőt!

  

Vissza a táborozáshoz. Lévén mi "medve országban" voltunk, így bizonyos óvintézkedésekkel kellett élnünk. A sátorban nem lehet semmi étel, folyadék vagy neszeszer. Állítólag még abban a ruhádban sem lett volna szabad bemenned a sátorba, amiben főztél. Itt adódtak gondok, ugyanis már a főzés során hideg volt és felvettünk egy csomó mindent magunkra. Minden reggel  kipakolással, majd mosogatással és elpakolással kezdődött a nap. Plusz vittük magunkkal a ruháinkat, hogy ne legyenek nyirkosak, vagyis felmálháztuk a "lovat" és útra keltünk, mint a cigányok. Este ugyanez a procedúra. Mondjuk pont emiatt lett nagyon jó hangulata az egésznek.

Még mielőtt útnak indultunk volna a főnököm összeállított nekünk egy 2 napos programot, mivel ez a kedvenc helye. Többek között emiatt is nagy elvárásaim voltak a parkkal kapcsolatban, de egy cseppet sem csalódtam. Előre figyelmeztettek, hogy rengetegen lesznek, mert ez a legforgalmasabb időszak az évben. Minket nem érdekelet, mert még mindig jobb tömegben látni, mint sehogy. Szerencsére ez a jóslat nem jött be, szállást nem volt könnyű szerezni, de azt leszámítva nem voltak fennakadások. 

Itt a "szokás", hogyha látsz egy állatot az útszélén, akkor félreállsz vagy csak ott ahogy vagy az út közepén megállsz a terepjáróddal. Ennek az az előnye, hogy messziről észreveszed, ha valahol állatot lehet látni (többször előfordult, hogy mi nem vettük volna észre az állatot, ha nem állnak ott emberek). Mindig nagy izgatottsággal fogadtuk, hogy ezúttal miért állunk sorba :)

Első teljes napunkon sem kellett sokat várnunk, pár perce hagytuk el a kempinget, amikor az út szélén egy hatalmas buffalo-t láttunk meg. Ez így kezdésnek jó is volt! Rögtön utána az erdőben kicsit beljebb egy szarvas párt pillantottunk meg. Szép sorjában húztuk ki a látott állatokat a kívánságlistánkról.

A tervezett nagy kirándulásokból nem sok lett, mert olyan hatalmas a park, hogy így is sietnünk kellett, hogy lássuk a kötelezőt. Az előírt ütemtervet nem is sikerült teljesíteni, mert túl sok helyen álttunk meg, annyira tetszett minden. Mondjuk az se segített, hogy elvesztünk pár órára az ajándékboltban. 

Lévén a Yellowstone egy hatalmas nagy földalatti vulkán, így az első gejzírre se kellett sokat várni. Több is szegélyezte az utunkat. Bár rám nem voltak olyan nagy hatással, 1-2 után már meguntam a büdős pocsolyákat.

Ahogy Scott is megmondta előre, a Hayden Valley-ben található a legtöbb buffalot, mert ők itt szeretnek párosodni. Ez volt az a pont, amikor majdnem, hogy telítödtünk a Bison bison-ok látványával. Volt 1-2 amelyik majd hogynem a parkolóba jött fel.

Természetesen megjött a menetrend szerinti vihar, újra minden nedves lett. Gőzölgött a sok gejzír, nem is igazán lehetett látni őket. Már hazafelé tartottunk, amikor az út szélén megláttunk valamit. Az bizony egy coyote volt, másnéven prérifarkas. Amint hazaértünk az eső elállt, így megsütöttük a vacsit a csoda tűzhelyen, és mentünk belehelni a sátrat egy gyors kártyaparti alatt, hogy kevésbé legyen hideg az éjszakára. Fel voltunk készülve a hidegre, de ez úttal még cudarabb éjszakánk volt. Miután sok zokni, három réteg ruha, kesztyű és újonnan vásárolt kötött sapkák melegítettek minket éjjel háromkor felébredtünk hogy te jó ég a két takarónk alatt is megfagyunk. Ez volt az a pont ahol megtanultunk 60 cm sávon ketten mozdulatlanul aludni és szoros takaróbábot készíteni.

És képek: