Provo kb. egy órára van tőlünk, itt található a helyi egyházi egyetem, a BYU. A hegy onnan kapta a nevét, hogy még a XX.század elején kitalálták, hogy írják a hegy oldalba az egyetem kezdőbetűit. Ki is tűzték, majd elkezdték felhordani a mészköveket a hegyre. Láncba álltak a fiú diákok és addig adogatták a köveket a tűző napon, amíg el nem ájultak. Szó szerint volt, akit úgy kellett lehozni a hegyről. Ezt ismét igazolni tudjuk, mert mi is szenvedtünk a forróságtól. A baj az, hogy nincs árnyék és a kövek visszasugározzák a meleget. Így csak az Y készült el a többit, már nem akarták megépíteni. Idáig rendes turista út vezet fel, minden kanyarban pihenővel.
Innen persze még tovább mentünk, útközben találkoztunk egy kedves fiatal párral, akik a nászútjuk vége felé jártak már. Útba igazottak minket, bár ők még nem jártak a hegy csúcsán. Mivel a hegy egyik oldala meredek sziklás, ezért csak óriási kerülő árán lehet feljutni a legtetejére. Már nagyon szenvedtünk mikor végre találkoztunk valakivel, aki fentről jött le. Azt mondták már csak egy óra, de nagyon megéri felmenni.
Igazuk volt. Az egész Utah tavat látni innen és a környező hegyeket is. Jó pár képet csináltunk fent - ha már egyszer felmásztunk ide. Ellenben sietnünk kellett lefelé, hogy ne érjünk le olyan későn. Éppen elindultunk lefelé, amikoris Orsi lehuppant egy sziklárról, rögtön egy óriási dagadt kígyó mellé. Szerencsére nem lépett rá, emaitt nem is marta meg, csak rázta a csörgőjét. Igen, ez egy csörgőkígyó volt (utólag kiderült, hogy nagyon sok van belőlük). Az első ijedtség után folytattuk tovább az utunkat lefelé, de észre vettem, hogy Orsinak vérzik egy ponton a bokája, de ő azt mondta nem érezte, hogy bármi is megharapta volna. Mondanom se kell, ezek után szinte rohantunk le a hegyről. Ami felfele 4,5 óra volt, az lefele 1,5. Mire leértünk úgy néztünk ki, mint a menekültek: izzadtak, kimerültek, szomjasak és sarasak. Majdnem, mint a katonák a Sólyom végveszélyben végén :)
Miután hazaértünk és lezuhanyoztunk, megvizsgáltam a bokáját megint. Rá kellett döbennünk, hogy bizony 2 kis luk van a bokáján. Nagyon berezeltünk, egyből mentünk a korházba. Pár órás várakozás után bebizonyosodott, hogy bezony megharapta a kígyó, de mivel nem lépett rá, ezért csak felületi sérülést okozott és nem fecskendezett be mérget. Így nem volt szükség beavatkozásra. A testi-lelki megpróbáltatások után kimerülten zuhantunk be az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése