Moab: Negro Bill Canyon & Fishermen's Tower

Jó sok pihenésre volt szükségünk, ezért a reggelünk nem indult túl gördülékenyen. Egy hangulatos ám kicsit szétszórt helyen fogyasztottuk el reggelinket, a híres moabi Eklectic Café-ban. Nem voltunk elájulva, csak az adagok méretétől, legjobban a szomszéd roncsautója tetszett. 

Némi előtanulmány után arra jutottunk napunk nagy részét Negro Bill Canyon-ban töltjük, mely a Colorado folyó északi Kanyon-szakaszáról ágazik le. A kanyon és folyó által táplált dús növényzet egyaránt kecsegtetővé tették számunkra a túraútvonalat, főleg egy 0% árnyékos Arches Nemzeti Park nap után. 

A kígyós incidens óta minden kirándulás alkalmával felvértezzük magunkat a környék veszélyes állatainak listájával és jellemzőivel. Nem gondoltuk, hogy veszélyes növényeket is csekkolnunk kéne, de itt megtanultuk hogy néha a növények sem ártalmatlanok! A kanyon ugyanis rágcsálókon és gyíkokon kívül a mérges szömörcének is otthont ad. Legjellegzetesebb morfológiai bélyegeit tanulmányozva időben észrevettük a barátságtalan növényt, így nem gyűlt meg a bajunk a serteszőrök okozta hólyagokkal! :)

Ezúttal négyen kirándultunk, velünk tartott iráni és svájci barátunk is. Rögtön a túra elején egy jegyzőkönyvbe feljegyeztük érkezésünket és túránk tervezett hosszát a biztonság kedvéért. A kirándulás a meleg ellenére sem volt nagyon megerőltető, csak egy-két helyen kellett mászni, de annál változatosabb volt. Jó párszor kereszteztük a kanyon alján csörgedező patakot, kirándultunk laza lombkoronák alatt, sásosban, sziklák tetején míg 2-3 óra után meg nem érkeztünk a túra célpontjához, egy hatalmas homokkő sziklahídhoz. A patak forrásának vízét kihasználtuk egy kis fogmosásra, majd az itt sűrűsödő mérges-szömörcére vigyázva ültünk le és pihentünk kicsit a barlangszerű táj kellemes árnyékában. 

A Negro Bill Canyon ugyan nagyon közel található az Arches Nemzeti Parkhoz, a környezet viszont mégis teljesen más volt itt. Érdekes lilás üledékes kőzetekkel találkoztunk, kaktuszokkal, zsurlókkal, yuccákkal, vízparti növényekkel, gyíkokkal és kis mókuskákkal.

A séta végén maradt még elég energiánk és vizünk egy másik rövidebb túrára is, mely a Fishermen's tower-hez vezetett. Az út a toronyig hosszabb volt mint gondoltuk, de érdekes volt a Colorado folyó mentén autózni. Ugyan még mindig sziklás-félsivatagos tájon jártunk, de a karakteret ismét más volt a korábban látottakhoz képest. Kicsit a Monument Valley-re emlékeztető hegyekkel is találkoztunk, majd némi offroad élmény után (ahol nagyon szépen teljesített a kis KIA, ezért szép képet is készítettünk róla! :) megérkeztünk a "halásztoronyhoz". Kicsit olyan volt, mintha gyerekek gyurmázták volna a sziklatornyokat és egy varázspálcával meg százszorozták volna méreteit. 

Fishermen's Tower

Búcsút intettünk az új barátoknak, fagyiztunk egyet majd elindultunk visszafelé. Az út hosszú, de könnyű volt. Útközben alig érintettünk településeket, GPS-s nélkül nem tudhattuk merre járunk éppen, csak az idő múlásával tudtunk kalkulálni.
Papparrarampam-Pappam !