Egy új korszak kezdete...

A cím kicsit csalóka, mert nem teljesen új dologról van szó, csak egy nagyon rég elfeledett oldalamat fedezem fel újra. Több, mint 10 éve abbahagytam, de talán pont most jött el az idő folytatásra. Nem, most nem a csempészetről van szó :D Remélem működni fog a dolog, mert hirtelen felindulásból igen sokat fektettem bele. A télnek úgyis vége már, Utah új oldalát kell felfedezni. Ez a dolog tökéletesen ki tudja egészíteni a síelést. Aztán ha nagyon belejövök, otthon is folytathatom, bár ahogy most hallom elég rosszul állnak a dolgok e téren (is). 

Nem csigázom tovább az érdeklődést, elárulom, hogy a MTB-ozásról van szó. A kollégáim télen nem igen mozdultak ki, viszont ahogy megjött a jó idő egyre többen és egyre többször mentek biciklizni. Volt, hogy rögtön munka után. Gondoltam jó ötlet velük együtt menni, de egy rövid utánajárás árán kiderítettem, hogy a többség fölfele szeret menni. Nincs is ezzel semmi gond, szép sport az, csak nem nekem való. Bízzuk a dolgokat inkább a gravitációra, eddig egész jól bevált. Ha kiakarom köpni a tüdőmet, akkor elmegyek futni, ahhoz csak egy futócipő kell. Azt még nem találtam ki, hogy fog a gyakorlatban működni - lehet, hogy sehogy. Szerencsére itt szinte már tömegsportnak számít a MTB, így elég jó esélyeim vannak arra, hogy találjak egy csoportot akikhez hozzácsapódhatok. Szerdán megyek is a kollégákkal munka után gurulgatni egy kicsit az "Elefánt Sziklához", már nagyon kiváncsi vagyok milyen lesz!

A "Vasparipa" végre valahára hétfőn megérkezett. Ez megérne egy külön bejegyzést, de csak röviden: pár hete elkezdtem bicikliket keresni a neten. De hasonlóan minden máshoz, amit a neten hirdetnek meg, ezek is nagyon gyorsan elkelnek. A választék kicsi, a felvevő piac nagy és a vásárlóerő is igen jelentős. Végre találtam egy jót, amit vasárnap este raktak fel, de kedd reggelre már elvitték. Mivel nekem most sokat kellett dolgoznom, ezért esélyem se volt. A másik dolog, hogy meghirdetik, de ha eladják akkor utána ahhoz is lusták, hogy eltávolítsák a hirdetésüket. Ha meg felhívom őket, akkor se szó, se beszéd rámrakják a telefont. Tipikus amerikai seggfejek. Azért is szeretem a munkahelyemet, mert ott értelmes és szorgalmas emberek között lehetek. Sokat segít az ember közérzetén, ha bemegy a munkába és kicsit felüdülhet a hozzáhasonló emberek láttán. Ez most így biztos nagyon furán vagy beképzelten hangzik, de eddigi tapasztalatom szerint 2 véglet van itt: valaki vagy nagyon gyenge agyilag vagy pedig közel zseni. Nem igen találkoztam átmenettel :)

De vissza a bicikli vásárláshoz: Ezek után szép lassan odáig jutottam el, hogy az eredetileg megcélzott költségvetés közel duplájáért vettem végül egy biciklit. Most először licitáltam az eBay-en és rögtön meg is tanultam, hogy a postaköltség nem játék. A hirdetésben $49 szerepelt, de mire megnyertem a licitálást, addigra $100 lett a spéci csomagolás miatt. Aztán mikor postázta a srác, pedig $180, de az extra $80-t már tényleg nem fizettem ki. Hozzá kell tenni, hogy azok közül, amiket néztem messze ez volt a legjobban felszerelt és ha minden igaz, nem is lesz vele komolyabb probléma. Az ausztrál Sam Hill 2006-ban és 2007-ben az enyémhez nagyon hasonló bicóval nyerte meg a Downhill Világbajnokságot. Ez egy tipikusan olyan bicikli, amin előbb törik el az ember, minthogy a bicikliben komolyabb kár keletkezzen. Pedig azt ugye mindenki tapasztalta, hogy az ember jól össze van rakva. Nem hiába, a legjobb ragasztóval készült :D

Úgyhogy, aki arra számított, hogy a síszezon végeztével a blogom hirtelen valamiféle gastro-utazási lapba csap át, annak csalódást kell okoznom. Sajnálom, de nem fogom lefotózni a kajámat, viszlát ;) Itt maximum biciklis videók és élmények lesznek :P De vigyázni fogok magamra, mert Orsi azt mondta ha összetöröm magam jól elver. Na szép, képes lenne egy sérült embert bántani :)

Amint már említettem, ha nagyon belejövök (nyílván nem annyira, mint Sam barátunk), akkor még hazavinni is megéri. Tudniillik a biciklik is sokkal olcsóbbak itt, mint otthon. Igaz, hogy annyira nem vagyok képben, de közel féláron lehet hozzájutni. Itt egyszerűen nincs értéke a használt dolgoknak. Nem először szembesültem vele, hogy jó állapotú, alig használt dolgokat gombokért adnak el. Néha nagy a kísértés, hogy bevásároljak dolgokat, de már így se tudom, hogy fogok hazamenni ennyi cuccal, pedig csak 3 hónapja vagyok itt. 

Végére hagytam a száraz adatokat, mert gondolom ez csak keveseket érdekel:

2004 Iron Horse SGS Team 

Méret: Medium (19”)

Első teleszkóp: 2004 RockShox Boxxer Team 7” rugóút YEAH :)

Hátsó rugóstag: 2008 Marzocchi Rocco RC 3" rugóút

Felnik: WTB LaserDisc DH

Gumik: Maxxis Minion

Hajtókar: Race Face Evolve DH

Headset: Chris King

Fékek: Avid Juicy 7s hidraulikus

Váltókar:  SRAM X7

Váltó: SRAM X7

Kormány: FSA FR330

Stem: Race Face Evolve DH

Pedál: Truvativ Holtzfeller

Mi? Mennyi? Miért?

Bizony már több, mint 3 hónapja itt vagyok, számomra nagyon hamar elrepült ez az pár hónap. Gondoltam itt az ideje összeírni mennyibe is kerül itt az élet az első negyedév tapasztalatai alapján. 

Kezdésnek annyit, hogy az ösztöndíj amit havonta kapok az kb. 3-szorosa annak, mint amennyit egy kezdő mérnök keres otthon. Ráadásul ez adómentes, ami nagy okosság különben kb 15-20-25%  visszamenne az államnak. Én nagyon elégedett vagyok vele, de a kollégáim szavaiból azt szűrtem le, hogy ők nem így gondolják. Nyílván ők más helyzetben vannak, család meg minden. Arról nem is beszélve, hogy mikor befejezik az egyetemet, akkor hatalmas összegeket görgetnek maguk előtt. Erre jön rá a kocsi lízingje plusz a  ház részletei. Nagyjából negyven éves korukig fizetik vissza az adósságokat, viszont annak végeztével meg van a 8 kerék, 4 szoba, 3 gyerek, 2 kutya, 1 hajó, stb. 

Ott tartottam, hogy a kindulási alap $X ösztöndíj, ennek függvényében a költségeim:

Szállás: 27%

Rezsi: 3%      A vízért nem kell fizetnünk, mert a tulajdonosok birtokolják a víz jogait :) 

Közlekedés: (főleg buszozás): 5%

Élelmiszer és háztartási eszközök: 9%

Ebéd/vacsora: 3%

Telefon: 2%

Ruházat: 8%

Síelés: 16%

Utazás: 16% 

Extra (amit nem tudtam besorolni): 6%

*ha valaki összeadja láthatja, hogy nem jön ki a 100%, de az 5%-os hibahatár teljesül. 

Jól látszik, hogy a szállás messze legdrágább. A külvárosban egy szobáért és privát fürdőért annyit fizetek, amennyiért otthon már lakást lehet bérelni egy frekventált helyen. ÉS én még csak nem is fizetek sokat, van olyan akinek ennek a kétszeresét kell leperkálnia havonta. Az ingatlan árak rendesen el vannak szállva itt, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezek csak fából tákolt házak, bizonyos európai normáknak nem is felelnek meg (például nincs hőszigetelés és a hangszigetelés is nagyon gyenge). Ellenben a rezsi nagyon olcsó, ebben benne van a gyors internet, kábel tv, HBO, kertész, meg a rengeteg áram, gáz. 

Összeségében elmondható, hogy az USA-ban minden nagy és gagyi, kivéve a hegyeket, azok nagyon is igaziak :) A mosógép vagy a mosogatógép űrtartalma nagy, de nem mosnak rendesen és alig tudnak programokat. Az autók külső méretei szintén nagyok és a motorjuk is hatalmas, de belül egyántalán nem olyan tágasak és a belterük olyan, mint egy 30 éves japán autóé. A 10 éves autóm automata váltója például 4 sebességes és olyan mintha állandóan egy horgonyt húznék magam után. 

A közlekedésre biztos többet kell majd költenem az autó költségei miatt, de minden egyes centet megér, mert anélkül itt tényleg nem lehet élni. A benzin most sokat drágult, a gyenge forinttal együtt literje 215 Ft :) A vonaljegy 575 Ft. Ezek után csodálkoznak, hogy csak a vendégmunkások használják a csapnivaló tömegközlekedést. 

A ruhák itt közel féláron vannak, de ha ügyesek vagyunk negyedáron is hozzájuthatunk 1-2 dologhoz. Igaz, ez csak az amerikai márkákra vonatkozik (Nike, Oneill, Volcom, Burton, Billabong, Lacoste, Tommy Hilfiger, Ralph Lauren, Calvin Klein, Nautica, stb), de amit otthon lehet kapni, azoknak legalább a fele amerikai, úgyhogy nem egy nagy érvágás ez. Lehet, hogy pont azért, mert ilyen olcsók, de az ittenieket nem izgatják az olyan dolgok, hogy mit vegyenek fel. Ez bizonyos határig ez a normális hozzáállás, de egyesek már az igénytelenség határait súrolják :) De a baseball sapka öltöztet!

Az élelmiszer és a gyors kaja végülis olcsó, de olyan is. Ebben az első időszakban nagyon spórolósra vettem a figurát. Mostmár tudom, hogy ha csomagolt árut kell vennem, akkor csak a Walmart, mert messze a legolcsóbb. A friss zöldségekért és húsokért érdemes jobban a zsebbe nyúlni és máshol megvenni ugyanis itt a génmódosított élelmiszer az alap. Jöjjenek az örök kedvencek: 1l tej ára 300 Ft, míg 1kg kenyér 660 Ft, Hertz szalámi nincs (se zsömle, se parizer). Ami nagy szívfájdalmam, az a péksütemények. Itt kb a muffin-fánk-süti-bagel határolja be ezt a területet, és ez a terület nagyon kicsi :) Nem rossz-nem rossz, de aki kóstolt már egy finom croissant vagy egy túrós táskát, annak ez nem üti meg a szintet. Hol van a jó kis Fincsi pékség?! Régen nagyon szerettem a csokis süti-kekszeket, de egyszer annyit ettem belőle, hogy már a látványától is felkavarodik a gyomrom. 

A gyorskaja nem olyan rossz, mint ahogy elsőre hangzik. Óriási a választék és sok még az újdonság erejével hat, de hiába olcsóak, mindenki tudja milyen ártalmasak. A szendvics bárok nagyon jók, csak ha egy nap háromszor eszel szendvicset, akkor már a könyöködön jön ki. A rendes éttermekről nem volt alkalmam átfogó képet alkotni, eddig mondhatni 1-1. Itt a Vadnyugaton vétek is lenne kihagyni egy jó kis steak-et, ehhez nagyon értenek. A minőséget mindig meg kell fizetni.

A 18.hét eseményei

HÉTFŐ: új mérnök érkezik csak azt nem tudjuk hova fog ülni
KEDD: csapatépítő ebéd avagy az ejtőernyőzés alapjai
SZERDA: hóesés virsli nélkül
CSÜTÖRTÖK: ebédszeminárium - RAM Concept
PÉNTEK: rendkívüli értekezlet, miért áll a víz a tetőn?!
SZOMBAT: munka és biciklikeresés
VASÁRNAP: tavaszi nagytakarítás