2013. május 12., vasárnap

Mi? Mennyi? Miért?

Bizony már több, mint 3 hónapja itt vagyok, számomra nagyon hamar elrepült ez az pár hónap. Gondoltam itt az ideje összeírni mennyibe is kerül itt az élet az első negyedév tapasztalatai alapján. 


Kezdésnek annyit, hogy az ösztöndíj amit havonta kapok az kb. 3-szorosa annak, mint amennyit egy kezdő mérnök keres otthon. Ráadásul ez adómentes, ami nagy okosság különben kb 15-20-25%  visszamenne az államnak. Én nagyon elégedett vagyok vele, de a kollégáim szavaiból azt szűrtem le, hogy ők nem így gondolják. Nyílván ők más helyzetben vannak, család meg minden. Arról nem is beszélve, hogy mikor befejezik az egyetemet, akkor hatalmas összegeket görgetnek maguk előtt. Erre jön rá a kocsi lízingje plusz a  ház részletei. Nagyjából negyven éves korukig fizetik vissza az adósságokat, viszont annak végeztével meg van a 8 kerék, 4 szoba, 3 gyerek, 2 kutya, 1 hajó, stb. 

Ott tartottam, hogy a kindulási alap $X ösztöndíj, ennek függvényében a költségeim:

Szállás: 27%
Rezsi: 3%      A vízért nem kell fizetnünk, mert a tulajdonosok birtokolják a víz jogait :) 
Közlekedés: (főleg buszozás): 5%
Élelmiszer és háztartási eszközök: 9%
Ebéd/vacsora: 3%
Telefon: 2%
Ruházat: 8%
Síelés: 16%
Utazás: 16% 
Extra (amit nem tudtam besorolni): 6%

*ha valaki összeadja láthatja, hogy nem jön ki a 100%, de az 5%-os hibahatár teljesül. 

Jól látszik, hogy a szállás messze legdrágább. A külvárosban egy szobáért és privát fürdőért annyit fizetek, amennyiért otthon már lakást lehet bérelni egy frekventált helyen. ÉS én még csak nem is fizetek sokat, van olyan akinek ennek a kétszeresét kell leperkálnia havonta. Az ingatlan árak rendesen el vannak szállva itt, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezek csak fából tákolt házak, bizonyos európai normáknak nem is felelnek meg (például nincs hőszigetelés és a hangszigetelés is nagyon gyenge). Ellenben a rezsi nagyon olcsó, ebben benne van a gyors internet, kábel tv, HBO, kertész, meg a rengeteg áram, gáz. 
Összeségében elmondható, hogy az USA-ban minden nagy és gagyi, kivéve a hegyeket, azok nagyon is igaziak :) A mosógép vagy a mosogatógép űrtartalma nagy, de nem mosnak rendesen és alig tudnak programokat. Az autók külső méretei szintén nagyok és a motorjuk is hatalmas, de belül egyántalán nem olyan tágasak és a belterük olyan, mint egy 30 éves japán autóé. A 10 éves autóm automata váltója például 4 sebességes és olyan mintha állandóan egy horgonyt húznék magam után. 

A közlekedésre biztos többet kell majd költenem az autó költségei miatt, de minden egyes centet megér, mert anélkül itt tényleg nem lehet élni. A benzin most sokat drágult, a gyenge forinttal együtt literje 215 Ft :) A vonaljegy 575 Ft. Ezek után csodálkoznak, hogy csak a vendégmunkások használják a csapnivaló tömegközlekedést. 

A ruhák itt közel féláron vannak, de ha ügyesek vagyunk negyedáron is hozzájuthatunk 1-2 dologhoz. Igaz, ez csak az amerikai márkákra vonatkozik (Nike, Oneill, Volcom, Burton, Billabong, Lacoste, Tommy Hilfiger, Ralph Lauren, Calvin Klein, Nautica, stb), de amit otthon lehet kapni, azoknak legalább a fele amerikai, úgyhogy nem egy nagy érvágás ez. Lehet, hogy pont azért, mert ilyen olcsók, de az ittenieket nem izgatják az olyan dolgok, hogy mit vegyenek fel. Ez bizonyos határig ez a normális hozzáállás, de egyesek már az igénytelenség határait súrolják :) De a baseball sapka öltöztet!

Az élelmiszer és a gyors kaja végülis olcsó, de olyan is. Ebben az első időszakban nagyon spórolósra vettem a figurát. Mostmár tudom, hogy ha csomagolt árut kell vennem, akkor csak a Walmart, mert messze a legolcsóbb. A friss zöldségekért és húsokért érdemes jobban a zsebbe nyúlni és máshol megvenni ugyanis itt a génmódosított élelmiszer az alap. Jöjjenek az örök kedvencek: 1l tej ára 300 Ft, míg 1kg kenyér 660 Ft, Hertz szalámi nincs (se zsömle, se parizer). Ami nagy szívfájdalmam, az a péksütemények. Itt kb a muffin-fánk-süti-bagel határolja be ezt a területet, és ez a terület nagyon kicsi :) Nem rossz-nem rossz, de aki kóstolt már egy finom croissant vagy egy túrós táskát, annak ez nem üti meg a szintet. Hol van a jó kis Fincsi pékség?! Régen nagyon szerettem a csokis süti-kekszeket, de egyszer annyit ettem belőle, hogy már a látványától is felkavarodik a gyomrom. 
A gyorskaja nem olyan rossz, mint ahogy elsőre hangzik. Óriási a választék és sok még az újdonság erejével hat, de hiába olcsóak, mindenki tudja milyen ártalmasak. A szendvics bárok nagyon jók, csak ha egy nap háromszor eszel szendvicset, akkor már a könyöködön jön ki. A rendes éttermekről nem volt alkalmam átfogó képet alkotni, eddig mondhatni 1-1. Itt a Vadnyugaton vétek is lenne kihagyni egy jó kis steak-et, ehhez nagyon értenek. A minőséget mindig meg kell fizetni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése