A város felderítésével kezdtük meg a hétvégét. Ellátogattunk a város legnagyobb közparkjába, a Liberty Parkba. - Itt előre elnézést kérek mindenkitől, de elő fog bújni belőlem a szakma. - Salt Lake City tervezett város lévén nagyon rendezett (nem az Európában megszokott szerves sok évszázados városmaggal találkozhatunk itt). A magas szintű tervezettség - és ez alatt az egy időben történő kialakításra gondolok - nagyon előnyös lehetőség/adottság egy park esetében, hiszen ilyenkor a tervező tájépítésznek nem kell kényelmetlen adottságokhoz alkalmazkodnia és a "legkisebb" rosszt választania. Ennek megfelelően a park meg van áldva minden jóval amivel egy tájépítész operálhat, legyen az csendes tó bájos dombbal kombinálva, több hatalmas nyílt gyepfelület (amit mindenféle fa ültetgetési partizánakció elkerült), tematizált játszóterek (vízi játszótér, hangok játszótere, korosztályok szerint tematizáltság), reprezentatív allé, árnyékos pavilonok, piknik pontok sütögetőhelyekkel kiegészítve és zavarba ejtően sok illemhely. A tökéletes tervezést mi sem igazolja jobban, minthogy a park tele van emberekkel!
 |
| Rengetegen röplabdáztak a parkban |
Nagyon jót sétáltunk a magas fák árnyékában, majd Ádám elcsalt egy madaras állatkertbe a Tracy Aviary-be. Ez a hely 1938 óta várja vendégeit, ennek megfelelően tekintélyes madár gyűjteménnyel rendelkezett. A belépő megvásárlása után számunkra szokatlan hírt kaptunk: minden jegy árából $2-al egy madárfaj megmentését lehet támogatni, hogy a három aktuális megmentésre váró faj közül a mi "részünket" kinek adjuk 1-1 zsetonnal dönthettük el. Bájos gondolat volt, hiszen így a zsetonnal érezhettük, hogy kicsit segítünk és a kisgyerekeket pedig már kis korban hozzászoktatják az adományozáshoz.
A nehéz döntés után jókora sétát tettünk a parkban számos különleges madárfajt megcsodálva. Gondos álláskeresési akciómnak köszönhetően, amint beléptünk tudtam melyik cég tervezte a park interaktív szobrait, jól esett első nap véletlenszerűen felfedezni valamit amit már (virtuálisan) ismertem. Bizonyítékom is van rá, hogy másnak is tetszettek a szobrok, és nem félek megmutatni sem :)
 |
| Adomány gyűjtő perselyek |
 |
| Aggodalomra semmi ok, a középső alsó madár életben van, csak a délutáni napfürdője során készült róla a kép! |
A sétánk után Trolley Square felé vettük az irányt, észak felé. (Nem sok intelligens szokással találkoztam itt ami teljesen újszerűen hatott, de az hogy mindig mindenki képben van az égtájakkal és annak megfelelően is igazítják egymást útba nagyon szimpatikus. Otthon nem sokszor hallani hasonló mondatot: Menj 3 utcát délre, majd Nyugatra a második utca sarkán lesz a hentest.) A név - Trolley Square - meglepő módon egy bevásárlóközpontot takar, mely egy korábbi felhagyott villamosjavító hangár rehabilitációja után nyerte el mai pompáját. Most nem a szokásos csili-vili ezerszintes üveg bevásárló központra kell gondolni, annál sokkal különlegesebb, személyesebb megoldásra, mely igazán megőrizte a hely/épület szellemét. A hangárok osztását, belső arányait megőrizték, tégla-vas-üveg dominálásával és tetőtéri ablakok nyitásával igazi kuriózum bevásárlóközpontban sétálhat itt a vastagbukszájú vásárló. Nem a Gucci-Louis Vuitton-Versace boltok találhatók itt meg (hála az égnek) hanem helyi vagy Európai kézzel készült portékák (ágynemű, szappanok, lekvárok ...) persze horror áron. A helyi bioboltot meglátogatva és jókora köteg ismeretterjesztő szórólappal gazdagodva folytattuk utunkat a belváros felé. Bizonyos körökben nagyon divatos ez az áruház lánc (Whole Foods), mert szinte minden kapható és friss, csak éppen megfizethetetlen. Itt sajnos igen költséges hobbi az egészséges étkezés. Egyik kollégámat idézve: "A hétvégén új biciklit akartam venni, de helyette bevásároltunk a Whole Foods-ban" (- a szerk.)
Először a városi fő könyvtár mellett sétáltunk el. Személy szerint el voltam ájulva ettől az épülettől. Egy külön bejegyzést tudnék írni arról, hogy a külső-belső terek transzparenciájával és szintbeli mozgatásával micsoda lüktető fantasztikus kompozíciót láttunk itt! A tér léptékéből fakadóan a képek ezt nem tudják sajnos átadni, de talán majd egy másik blogon szavakba öntöm :)
Rögtön a könyvtárral szemben a városházával futottunk össze. Az épület stílusát tekintve kísérteties hasonlóságot vettünk észre a Henry Hobson Richardson által tervezett Harvard fő épülete és e között (ez a hapsi - aki a XIX. század végén középkori szerzetesnek gondolta magát - honosította meg Amerikában a románból és gótikából építkező, jellemzően kváderköves, hangsúlyos-íves-sokszor hármas kapuzatos, aszimmetrikus, ilyen formán középkori újjáértelmezett építészeti stílust, mellyel errefelé oly sokszor találkozhatunk. Népszerűsége valószínűleg annak is köszönhető, hogy az ilyen típusú épületek 2x, 3x olyan korosnak tűnnek mint amilyenek, és az itt az Új Világban nem árt ugyebár). Az épületet klasszikus mélyárnyékot adó fák és szimmetrikus elrendezésben bájos növényekkel megtámasztott szökőkutak díszítik. Az árnyékban egy rövid pihenő után a belváros szívébe vetettük magunkat. :)
A belváros nagyon tetszett. Látunk néhány párszintes téglaházat és köztük elszórtan, jó ritmusban és nem túl sűrűn felhőkarcolókat is látni. Itt nagyon jót tesz az utca hangulatának a széles utca, melynek a közepén a villamos és a peron helyezkednek el, szélein pedig a laza árnyékot adó fasorok alatt a kényelmesen széles járdák húzódnak.
Utolsó állomásunk egy frissítő narancs juice után a City Creek Center volt. Mondhatnánk, hogy ugyanazon napon még egy bevásárló központ? Uncsi. Csakhogy mint ahogyan az előző is teljesen más volt a nálunk megszokott 90-es évek stílusában épültektől, ez sem hasonlított rájuk. Itt eszükbe jutott, hogy ha az ember bevásárlóközpontot szeretne azt nem csak egy vadonatúj épületben lehet berendezni, hanem egy kis morfondírozás után meglévő épületekkel is kompatibilis lehet ez a funkció! :)
A City Creek Center az előítéletekkel szemben két szintes. Gyakorlatilag egy sétáló utcát foglal magában, amelynek közepén egy kis patak laza növényzet között csörgedezik, frissítve ezzel a központ levegőjét. Két oldalt csili-vili üzletek, na de itt már nem a handmade kategória. A sétáló utca rendszer közepén bájos ellipszis alakú, szökőkúttal ellátott téren a helyiekkel együtt mi is pihentünk egy cseppet.
Ugyan reggel nem kezdtük korán a város felfedezését, szépen kényelmesen reggeliztünk, a nap végére mégis nagyon elfáradtunk (főleg én) és már csak nagyon komótosan cammogtam a villamos megállóig :)
De rendesen kipihentük magunkat és másnap frissen vágtunk neki a természet meghódításának!
