Ezek után siettünk a Grand Canyon déli pereméhez, hogy minél többet lehessünk ott. Talán, mert tavasszal mentünk, de meglehetősen zöld volt a vidék. A képeken mindig csak a száraz kanyont mutogatják, de most meg szinte dús volt a növényzet. Én bennem valamiért az a kép élt, hogy alulról kell megközelíteni, ezzel szemben szép lassan felemelkedtünk 2000 méterre és egy fennsíkról kellett lenézni a nagy lukba. Ha messziről nézel előre nem is sejted, hogy ott lesz, csak amikor közel érsz hozzá, akkor szembesülsz a közel 2000 méter mély völggyel, amit annak idején a Colorado folyó vájt ki.
A parkon belül 15 percenként járnak a menetrend szerinti buszjáratok. Több különböző útvonal is van, amelyek 1-1 kilátóponthoz visznek el. Próbáltunk minél többet megnézni, de már ránk sötétedett, így a naplemente után elindultunk az esti szállásunkra Flagstaff-ba. Ez egy kisváros, ahol szerintünk csak a Grand Canyon látógatóiból élnek, mert motelen kívűl nem sok mindent láttunk itt. Ehhez képest sikerült kétszer is eltévedni, amivel az amúgy is hosszú autóutat sikerült plusz egy órával meghosszabbítani. Hozzá kell tenni, hogy az nem teljesen a mi hibánk volt, mert ki az a hülye aki két ugyanolyan nevű motelt rak egy kisvárosba :)
És végezetül egy kép rólam, ahogy semmi ágán ül szívem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése