Már egy hónappal ezelőtt megterveztük a nagy utunkat a nem is olyan messzi Nevadába. Előre lefoglaltuk a szállásunkat és két szuper jegyet a Cirque du Soleil Mystére előadására. Egészen az indulást megelőző 3. napig csupán egy éjszakát terveztünk Vegas-ban tölteni, ám ahogy a programok és látnivalók száma körvonalazódott, foglaltunk még egy éjszakára szobát és pénteken egyből munkából indultunk.
Az utunk Utah legdélebbi városán St. George-on keresztül egy fél órás arizonai kitérőn át vezetett Nevadába, összesen 6 óra volt. Az út végig változatos volt, az arizonai szakasz volt a kedvencünk, itt ugyanis egy kanyon aljában vezetett az autóút. Ahogy a kanyonból kiértünk megpillantottuk az igen kicsi Virgin folyót, ami a hatalmas kanyont formálta, majd egyből a szeles Nevadában találtuk magunkat. A naplemente igen különleges színekbe öltöztette az eget, tovább fokozva az úti élményt.
Nem volt kérdés hogy melyik város határát értük el a sok fény láttán, már csak amiatt sem mert egész Nevadában kb. 4 város méretű település van csak (Las Vegas, Reno, Elko, Carson City). Egyből gyakorolni kezdtem, hogy milyen beállítások mellett lehet a város esti arcát megörökíteni. (Ennek a gyakorlásnak néhány igen mókás eredménye is született). Amint beértünk a városba végig autóztunk a főúton, a Stripen. Elsőként a Stratosphere szállodát pillantottuk meg, mely 112 emelet magas, majd hamar megérkeztünk a cukorka dizájnban pompázó instant esküvővel kecsegtető kápolnák világába. Filmekből már hallottunk róluk persze, de megdöbbentő mennyiségű giccs ami ezeket övezte mégis csak csodálkozásra bírt minket. El autóztunk a szép nagy szállodák mellett, majd megkerestük első éjszakára foglalt szobánkat a Quad-ban.
Míg a szállás igen olcsó Vegasban (köztudott, hogy a fő bevétel a kaszinókból származik, és mindenkinek az a célja, hogy minden réteg minél tovább maradjon és minél jobban legatyásodjon), addig a szálloda-kaszinók parkolói teljesen ingyenesek. Ennek ellenére a mi kis - éppen felújítás alatt álló - szállodánkban volt a legnehezebb parkolóhelyet találni. Végül egy igen bénán parkoló mellett tudunk csak egy, az amerikaiak számára alkalmatlan méretű helyet találni. Innen sétáltunk el a recepcióig. Az út természetesen a kaszinón, bevásárlóközponton és egy két felújítás alatt álló részen keresztül vezetett, majd beállhattunk a kígyózó sorba, ahol az előttünk állók konkrétan hűtőládával és párnákkal csekkoltak be... (itt kcsit izgultunk, hogy mi nem hoztunk ágyneműt, de lehet hogy kellett volna) A sort kiálltuk, a szobát megkaptuk, gyors zuhany után kirittyentettük magunkat és útnak indultunk. Elsőként a Bellagio szökőkútját néztük meg, ami megér egy misét! :) Fantasztikus vízképeket láthattunk, pirotechnikai eszközökkel fellőtt vízsugarakat. Lágy zenére táncoló szinkronúszókat vagy táncoslányokat idéző vízjáték teljesen magával ragadott minket. (Én tájépítész létemre nem vagyok oda a szökőkutakért, mert elég könnyű giccsessé varázsolni őket. Mindenesetre el sem tudtam képzelni, hogy egyszer majd lesz egy szökőkút amit csodálni fogok.) Még egy kicsit sétálgattunk a fergetegben, majd beültünk a kis autónkba és elhajtottunk a belvárosig, a Fremont Street Experience-hez (a nagy szállodák és kaszinók ugyanis nem a belvárosban kapnak helyet).
 |
| Bellagio és a szökőkút |
 |
| Bellagio bevásárló központja |
 |
| Bellagio bevásárló központja |
 |
| Flamingo - a legrégebbi szálloda a strippen (ez dicsőség, hiszen ami nem elég karakteres, annak a helyén már új szállodák állnak) |
 |
| Flamingo |
 |
| Caesar's Palace |
A Fremont Street felett egy hatalmas kupola húzódik, ami gyakorlatilag egy óriási képernyő. Minden órában egy műsort vetítenek ezen a képernyőn. Éjfélkor, mire odaértünk éppen hippi zene mellé hippi show dukált. Az utca önmagában is hozza a mindenki által feltételezett Vegas feelinget. Mindenhol világító feliratok, melyek szerencsejátékra, bulizásra vagy csajok utáni nyálcsorgatásra buzdítanak. Aki ismer minket az tudja, hogy egyedül a bulizás érdekelhet minket ezek közül, de a nagy estét szombatra tartogattuk, pénteken inkább várost néztünk.
Következő állomásunk a Stratosphere szálloda volt, aminek egyenesen a 108. emeltére vitt fel minket a lift. Ez a liftezés előtt én még igencsak szerettem volna a 4 emelettel feljebb található extrém vidámparki játékokra felülni, de miután már a lift út is elszédített 5-10 percre, Ádám nagy örömére lemondtam róluk. A torony érdekessége, hogy állandó mozgásban van, 80 perc alatt teszi meg a 360 fokot. Ami meglepett minket, hogy ez szabad szemmel észrevehető belülről. Nagyon tetszett innen a panoráma, igencsak messzire ellátni a teljesen sík tájon. A magaslati élményt követően még a Strip déli részén is tettünk egy autós kört, majd éjjel 3-4 fele hazaérve aludtunk egy jó nagyot.
 |
| Ez is egy szálloda ... |
Másnap reggel 10-kor keltünk, igen kényelmesen összeszedtünk magunkat és a bőröndünket röpke 75 perc alatt. Kicsekkolással itt szerencsére nem kellett bajlódni, mehettünk egyből a kis autónkig, amivel átálltunk a szombati szállodánkba, a Flamingo-ba. A korai időzítésnek köszönhetően egyből szuper jó helyet találtunk, a cuccokat még a kocsiban hagytuk és elindultunk egy nappali sétára. Utunkat ismét a Bellagio szökőkúttal indítottuk, ami nappal is majdnem olyan szép mint este. Végig jártunk pár szállodát és hozzá tartozó bevásárlóközpontokat, éttermet keresgélve, ahol majd elfogyaszthatjuk A VEGASI ebédünket. Nagyon szép volt az új Aria hotel, de jártunk a Paris-ban (mini Eiffel toronnyal, diadalívvel és mini párizsi operaházzal van díszítve, a kaszinó pedig a párizsi kisutcák hangulatát idézi), Bellagio-ban (itt töltöttük a legtöbb időt) és Caesar Palace-ban. Végül a Bellagio egyik éttermet mellett döntöttünk, ami ínycsiklandozó, számunkra is fogyasztható (nem tengeri herkentyűs) menüt kínált. (Nagyon csodálkoztunk, hogy a szállodák nagy része olasz, japán vagy kínai éttermekkel csalogatta a vendégeket, de mi egyikből sem kértünk. Ha olasz étteremben akarunk menni akkor Olaszországba megyünk ugyebár). Ebéd után még sétálgattunk a szállodában, ahol szóba elegyedtünk egy parti szervező sráccal. Elhívott minket a The Bank szórakozóhelyre (a város egyik legjobb helye) és felajánlotta, hogy felír minket a VIP listára. Ez azt jelentette, hogy a hölgyet ingyen fogadják, az úrnak meg csak $20-t kell fizetnie belépésért, ráadásul a hölgy ingyen fogyaszthat egész este. Kíváncsiak voltunk mit kell cserébe megígérnünk, de csak annyit hogy szép ruhában leszünk és 10:30 és 11:15 között érkezünk, így hát felkerültünk a VIP listára.
 |
| Caesar's Palace |
 |
| Caesar's Palace |
 |
| Caesar's Palace |
 |
| Mirage és a vulkánkitörés esti helyszíne |
 |
| Venetian |
 |
| A két legszebb szálloda: Wynn és Encore |
 |
| Hátunk mögött a Paris, előttünk Aria, Cosmopolitan és Bellagio |
Innen a Treasure Island (kincses sziget) szállodába mentünk, átvenni a cirkusz jegyeinket, majd vissza sétáltunk a Flamingo-ba becsekkolni. A szobánk a 18-on volt, elégedettek voltunk vele :) Gyorsan átöltöztünk, koccintottunk egy üveg pezsgővel, majd áttaxiztunk a Treasure Island-be. 5 perccel érkeztünk a 19:00-i kezdésű show-ra ahol már a bohóc nagyban szórakoztatta a népet. A színház fantasztikus volt, nagyon jól kialakított nézőtérrel, és csak erre a Cirque du Soleil előadásra, a Mystére-re kialakított színpaddal (más előadás itt nem látható, ez viszont minden nap kétszer). A helyünk miatt sem panaszkodhattunk, tökéletesen láttunk. Az előadás fantasztikus volt, de erről sajnos nem tudunk képeket mutogatni, csak egy linket a show előzeteséről.
A másfél óra ámulat után egy közeli bár mellett haladtunk el, ahol free shots (ingyen felesek) címszavon csalogattak be. Welcome drink-ként valóban mindenki kapott egy kis koktélféleséget, ami gyenge, de finom volt, ám mégsem ez volt itt a legnagyobb szám! Az ekkor még jóformán üres club közepén (21:00-kor) egy hatalmas bárpult állt, melynek négy oldalán álló mixerek éppen mixershowba kezdtek. A repkedő poharak és üvegeket követően 10 koktél készült oldalanként. A közönség drukkolhatott az északi, déli, keleti és nyugati mixereknek, akik a ováció közepette jóformán koktélszökőkutat készítve töltötték ki az ingyen italokat. Hogy ezt még fölözzék, az első sorban álló vendégeknek az üvegből egyenesen a szájába töltötték a koktélt. Mondanom sem kell, hogy az első sorban álltunk :) 5 perc alatt olyan hangulat volt, hogy Ádám szerint 10 percen belül a vendégek vetkőzésnek indultak volna. (Siófokon meg betáncoló lánykákkal szarakodnak...) Ezt persze nem vártuk meg, még egy ennél is jobb helyre voltunk hivatalosak :)
Útközben a szállodánk felé láttuk a Mirage vulkán kitörését és átsétáltunk a Venetian Velencét idéző utcácskáin. Nagyon hazafias napom volt szombaton, ugyanis ebédelni egy zöld koktélruhában voltam, a színházba fehérbe mentem és a buliba pedig a piros egyik árnyalatát öltöttem magamra :) A szállodában kaptunk kuponokat, melyek $5-10 eljátszására jogosítottak minket. Le is mentünk a először a Quad-ba játszani (viszont csak gépeken költhettük el a kuponokat). Itt jegyeznénk meg a Vegasi kaszinó élmény trükkjét. Minden szállodába minden út a kaszinón keresztül vezet, viszont onnan kifelé vezető út gondosan el van dugva és sehol sincs feltüntetve rendesen a kijárat. Ha úgy döntene egy szerencsétlen, hogy már nem akar többet veszíteni akkor a kifele vezető hosszú-hosszú úton még biztos belebotlik egy-két játékba aminek nem tud ellenállni.
Na de visszatérve a szombat esténkhez: Ádám az igaz Vegas hangulat, meg a korábbi szerencséje kedvéért ($1-on $60-at nyert) egy félkarú rablót választott elsőként. Amint leültünk jöttek a kombinés hölgyikék gondoskodni arról, hogy ne legyünk szomjasak. (Amíg játszol ingyen itatnak.) Kérdeztem, hogy mit kérhetek, erre kedvesen mondta a csaj, hogy bármit. Így egy mojito-t kértem, mire a csaj azt válaszolta: "Az nincs de van BudLight" (ez egy gyenge amerikai sör)... Ezen jót nevettünk. Mintha megkérdezték volna hogy milyen fagyit kérsz, és vaniliásat hoznak annak ellenére hogy marcipánosat kértünk. Mindenestre a félkarú rabló kb. 40 mp alatt elnyelte mind az $5-nyi kuponunkat... Ekkor mondtam Ádámnak, hogy most én választok gépet, ahol majd lassabban vesztünk. Meg is láttam egy szép nagy halacskás gépet. Jópofa volt, itt nem $1 volt egy pörgetés ára, hanem 30 cent és rendszeresen nyertünk valami kevés kis összegeket. Egészen addig míg ki nem pörgettünk 3 bónusz halászat ikont és a nagy képernyőn "horgászhattunk". Kis rutint szerezve ki is fogtuk a legnagyobb halat, a kardhalat és ezzel $107-t nyertünk. Mondanom sem kell egyből kivettük a nyereményt (amibe egy fityingünket sem kellett befektetni) és boldogan indultunk bulizni. Mindenki panaszkodik Vegas-ra, hogy mindenki mindent elveszít. Ha hülye vagy, akkor ez így is van, de ha okosan csinálod el lehet ütni az időt. Az egész hétvége alatt zéró dollárt költöttünk szerencsejátékra, de mégis több órát el voltunk és még nyertünk is!
A Bellagio Bank-ban már szép sor állt. Hamar felhívtuk a srácot, hogy megérkezünk, egyből ki is jött értünk. Kaptam tőle néhány papírt amivel beállhattam egy sorba a bűvös karszalagért és Ádám kapott egy VIP belépőkártyát. Én kiálltam a már illuminált állapotban nevetgélő lányok közt a sort, ahol elkérték a személyimet, hogy elmúltam-e 21, majd kaptam egy karszalagot, amivel korlátlanul fogyaszthattam a szórakozóhelyen. Még egy kicsit vártunk, majd Joseph szólt a főszervezőnek aki "kinyúlt" értünk a sorba és bevitt minket. Egy mozgólépcsőn mentünk fel, a fal végig pezsgőkkel volt kirakva, majd megérkeztünk a szórakozó helyre ami nem mindennapi látványt nyújtott, további képekhez kattints ide. Rendeltem is egyet Ádámnak, majd magamnak, és így ment ez egész este. A zene igen jó volt és persze a táncoslányok sem maradhattak el (de volt rajtuk ruha azért). Néhány extráját is megtapasztalhattuk a helynek: először kis hab darabkák hullottak ránk, majd konfettiféle, aztán felfújt világító izék, majd a legmegdöbbentőbb: táncoltunk mikor észrevettem hogy egy dollár van a mellkasomon. Valaki miközben érezte a ritmust dollárokat dobált a levegőbe ... Mire beköszöntött a techno zene a Bankba már mi is elfáradtunk, kettő fele értünk vissza a Flamingóba.
Ismét sokáig aludtunk majd lementünk a Parisba egy palacsintára. Ez nem volt már olyan isteni mint a tegnapi ebéd, de azért ezt sem lett volna szabad kihagyni. A kicsekkolás vasárnap igen körülményesen zajlott, ismét hosszú sort kellett kiállni és a számlánkat sem értettük elsőre, így picit még reklamálni is kellett. Újabb kuponokkal felruházva átsétáltunk a Harrah's-ba és eljátszottunk az egy millió dolláros félkarú rablóban őket. Ádám nyert 5 dollár kupont, amit ismét el játszottunk, ezúttal az Óz a nagy varázsló játékgépben és nyertünk vele $10-t. Visszamentünk innen a szállodába a flamingós strand örömeit élvezni. Hát ez sajnos csalódás volt. A szálloda kertje tömve volt emberekkel, a medence nem kevésbé. Nagy nehezen találtunk 2 szabad ágyát, ahova le is telepedtünk. Hozzá kell tenni, hogy ez volt az első hely ahol saját szemünkkel tapasztalhattuk: a szálloda igen csak régi. Egy órát szerettünk volna itt strandolni, de nem lett ilyen hosszú a pihenőnk. Elmentem mosdóba, addig Ádám próbált olvasgatni, de a hangos zene és a rengeteg ember miatt nem sikerült kikapcsolódnia, inkább menni szeretett volna. Nem bántam, mert bennem is hasonló érzések kavarogtak. Nem vagyunk emberfóbiások, de ha nem muszáj akkor nem tolongunk inkább, elég volt abból a Ludacris koncerten másfél hete...
 |
| A szobából kifele |
Elmentünk inkább egy másik szállodába még $20-nyi kupont lejátszani, a Rio-ba. Hát nem sikerült igazán jó gépeket választani, így a végén visszatértünk az Óz a nagy varázslóshoz, ahol pénzt nem nyertünk, de legalább jót játszottunk és közben még két narancslével s megajándékoztak :)
A haza út nem volt olyan sima mint terveztük. Utah-ban, Cedar City-ben megálltunk estebédelni , ahol amíg elfogyasztottuk quesedillát és nacho-t elkezdett zuhogni az eső. Hogy cifrább legyen, az autó sem akart elindulni... Nagy nehezen Ádám talált valakit aki bebikázta, de ez sem segített sajnos. Elindultunk gyalog egy benzinkút felé abban a reményben, hogy ott majd veszünk új aksit és haza tudunk vele menni. Hogy viccel oldjam a hangulatot mondtam Ádámnak, hogy ne izguljon, én értek az aksi cseréhez! Persze pont annyira értek mint kisegér az abc-hez, nem is szórakoztatta eléggé ez Ádámot. A benzinkútnál nem volt sajnos akku, azt javasolták sétáljunk el a viharban a közeli Walmartig (persze kocsival van csak közel...) Előtte visszasétáltunk a kocsihoz, Ádám megnézte még egyszer az aksit majd megállapította, hogy szerszámokra lesz a cseréhez szükség, ami persze szintén nincs. Mielőtt elindultunk, mondtam Ádámnak, hogy még egyszer megpróbálom elindítani én is mielőtt átcaplatunk. Úgy néz ki nem vicceltem, tényleg értek hozzá, a kocsi pörcre indult :D Hazafele már csak olyan benzinkút mellett mertünk megállni, ami mellett éjjel-nappali szerviz is van. Kicsit később, mint terveztük, de szerencsésen hazaértünk, a kocsi pedig tökéletesen működik!
