Már egy héttel korábban is megpróbáltunk eljutni az itt található repülőmúzeumba, de a nyári eltávozások miatt csökkentették a nyitvatartási időt heti 7 napról 5-re és természetesen a vasárnap nincs köztük. Szóval autóztunk egy órát és szembesültünk vele, hogy potyára jöttünk. DE nem adtuk fel és 1 hét múlva szombaton visszatértünk :) A múzeum ingyenes (miért is kéne érte fizetni, nem de) és közvetlenül a légibázis mellett található. Nem igen tudtam mit várjak tőle, de lévén ingyenes, így a látogatást megért.
A múzeum előtt található egy nagy park, ahol a nagyobb gépek "parkolnak". Ezek eléggé kiselejtezettnek néztek ki, viszont körbe/alá lehetett sétálni és megérinteni őket vagy éppen megforgatni légcsavarjukat. Előre elnézést kérek a helytelen szakszavak használta miatt azoktól, akik értenek a repülőkhöz - én sajnos nem. Szóval amit megtudtam jegyezni innen: volt B52 bombázó, ami a legnagyobb volt a ezek közül; tanker gép, amelyik teletankolja a többit a levegőben; B17 "repülő erőd", ez egy 2.Világháborús bombázó, amivel a németeket szórták előszeretettel az amcsik. Látható itt még 1-2 helikopter meg távolsági rakéta inditó vagy szállító teherautó (ezek annak idején nukleáris töltetekkel voltak felszerelve). El ne felejtsük a kis Cessna-t, amit mindenre használtak szinte (kivéve harcászat). Volt itt még katonai VIP gép is, ami a Vietnam-i háború idején szállította a magasrangú utasokat.
Miután körbejártuk a kinti tárlatot, bementünk végre az épületbe. Kicsit megijedtem, mert itt csak a vadászpilóták ruházatának fejlődését bemutató tárlat volt. Ennek az volt az érdekessége, hogy egy helyi pilóta magán-gyűjteménye volt, és nagy részét ő maga hordta aktív szolgálat közben. Szerencsénkre innen nyílt egy hatalmas hangár, ami további repülőkkel és a repüléstörténettel kapcsolatos tárgyakkal volt tele. A fene se hitte, hogy itt még ennyi gép lesz, ezért aztán a fényképezőt kint hagytuk a kocsiban. Egy szó, mint száz a legérdekesebb dolgokat nem fényképeztük le :)
Pedig itt aztán majdnem a teljes repeortoárt felvonultatták azon gépek közül, amelyek valaha is szolgáltak a Hill Légibázison. A bázis történetét is alaposabban megismerhettük: a Pearl Harbor-i támadás után, olyan helyre volt szükség, ami közel a Csendes-Óceánhoz, de mégis eléggé távol egy esetleges újabb japán támadástól. Ekkorra tehető a bázis fénykora, mert rengeteg hadianyagot, ellátmányt és harcijárművet állomásoltak el itt. Amint hivatalosan is belépett a 2.VH-ba az USA, a repülőgépgyártás is beindult. 1942 után már napi egy bombázót állítottak elő. Rengeteg nő dolgozott itt akkor, annyian települtek a környékre, hogy komoly gondot okozott a dolgozók elszállásolása. Ennek megoldására hatalmas lakóparkokat építettek a közel 15000 embernek. A háború végeztével inkább a karbantartásra és raktározásra helyezték a hangsúlyt, de mind a mai napig aktív szolgálat folyik itt. A Nemzeti Gárdán kívűl az USAF is tart nem csak gyakorlatokat, de az Öböl-háború idején innen is küldtek pilótákat+gépeket.
Kiderült az is, hogy van egy második hangár is, amely közel ekkora és sokkal érdekesebb gépek vannak benne. Talán az egyik legnagyobb durranás az SR-71 Blackbird, amely a világ leggyorsabb ember irányította repülőgépe. A hatvanas évek végén fejlesztették ki ezt a felderítőgépet, amely a légkör magasabb rétegében röpködött. Utazó sebessége a hangsebesség 3,2 szerese volt, ha rálőttek egy rakétát, akkor egyszerűen legyorsulta azt. 1998-ig volt szolgálatban, mondhatni ez volt az F-117 Lopakodó elődje. Képek és több angol szöveg!
Volt itt még többféle helikopter, amik mentőszolgálatot teljesítenek és rengeteg vadászbombázó: F-15, F-16, F/A-18 és az én személyes kedvencem az A-10 Vaddisznó. A végére már mindketten nagyon elfáradtunk, arról nem is beszélve, hogy az ember egy idő után telítődik a sok adattal és számmal. Nekem mindesetre nagyon tetszett, az elején még Orsi is jól bírta :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése