Bicikliverseny és Park City

A bicikliverseny (downhill) elsősorban Ádámot érdekelte, de már én is nagyon kíváncsi voltam rá. Laza reggeli után izgatottan pattantunk be a kocsiba és indultunk el a Park City-i havasokban lakó Balázshoz. Első állomásunk a Canyons síterep volt, amely nyáron biciklisek ezreinek jelenti az otthonát. :) Már csak az alsó parkolóban találtunk helyet, ahonnan egy libegő szerű kapszula vitt fel minket Canyons központjába. Itt nagyon szép alpesi épületek és további felvonók csoportosultak. 

Rövid nézelődés és hosszú informálódást követően megvettük "gondola" jegyünket, mely egészen a hegycsúcsig repített fel minket. Kicsit furcsának tartottuk, hogy mikor a szervezőket kérdezgettük: Honnan láthatjuk jól a versenyt, a cél állomáson kívül más pont nem jutott eszükbe. Hosszas tanakodás után egy túraútvonalra küldtek minket, ami időnkét közel járt a verseny nyomvonalához. 

gondola

A verseny nem éppen úgy alakult, mint azt elképzeltem. Nem volt egy hosszú cél, ahol a sok-sok biciklis felsorakozik, majd elengedik őket és hajrá! Még csak nem is négyesével indultak. Ez egy "egyszerű" időmérő verseny volt, ahol mindenki három kört mehetett és az időeredmények átlaga alapján hirdettek  győzteseket. Tehát nem volt folyamatos az eresztés, de azért láttunk egy-két profit. Ádám elmondása szerint az alsó szakaszokon az éppen nem versenyzők szaftosabb trükköket produkáltak, így lehetséges hogy ha nem verseny napon érkezünk még többet is láthattunk volna. Kicsit csalódtam, mert nem pont így képzeltem el, Ádám nagyon mert NAGYON nem így képzelte el, egyedül Balázs volt elégedett, neki nem voltak a programmal szemben elvárásai :)

Miután megtettük a kis hegyi sétánkat visszagondoláztunk az autóhoz és meglátogattuk Park City "óvárosát". Itteni viszonylatban mondhatjuk, hogy óváros: 1870-ben épültek az első épületek. Nagyon bájos a város hangulata, az épületek megőrizték a helyi építészeti formanyelvét: kicsit vadnyugatias zsindelyes fa épületek, pár emelet magasak és jó színesek. A főutcán végig sétálva néhány boltocskát meglátogattunk, s miután a Trolley is elsuhant mellettünk betértünk ebédelni egy kis étterembe.  

Sétánkat egy kevésbé neves, ám csodálatos lakóépületekkel és régi közintézményekkel ékesített utcában folytattuk. Itt nem tudtam betelni a hely szellemével, a kis faházakkal, szegény fiúk várhattak amíg majdnem minden kis kunyhót lefotóztam :) De ennek köszönhetően most megoszthatjuk az élményt: 

Miután "meguntuk" a kis faházakat a 2002-es téli olimpia nyomait kerestük a városban. Nem mondom hogy detektívi képesítés szükséges hozzá, de majdnem. Számunkra érthetetlen okokból az olimpiai épületek-park-falu nyomait vagy eltüntették, vagy nagyon ügyesen beolvasztották mindennapi életükbe. Csupán egy kicsi "park" őrzi az emléket, ahol kis táblákra fel vannak vésve az érmesek nevei, de inkább csak az olimpiai helyszín tette izgalmassá ezt a kis teret. 

további képek: http://scapesynthesis.tumblr.com/