Hegyek emberei: Yosemite Nemzeti Park

Következő és egyben eddigi legnagyobb útunk San Francisco-ba vezetett, de útközben még útba ejtettük a Yosemite Nemzeti Park-ot is. Lévén szerdán Utah állam alapítását meg az egész mormon nemzetséget ünnepeltük (ergo nekünk egyel több szabadnapunk van, mint más államokban kivéve Nevada-t ahol van "faültető szabadnap" is), így kedden rögtön ebéd után útra keltünk. Előre felkészítettek minket, hogy az út hosszú (8 óra) lesz és unalmas, de nem hittük, hogy ennyire. Jelenleg utáljuk is Nevadát is emiatt :) Úgy kell elképzelni, hogy 50 mérföldet mész nyílegyenesen és közben nincs egy település sem, csak bányák meg néhol 1-2 benzinkút. Ehhez adódott hozzá, hogy néhol esett az eső is és akkora szél volt, hogy elkezdte feltépni a szélvédő körüli tömitőgumit. Ellenben nyertünk egy órát, mert más időzónába kerültünk. Este megnéztük Reno belvárosát, ami a csilivili kaszinók ellenére egész barátságos helynek tünt.

Másnap kora reggel útnak indultunk, mert még 4 órára volt innen a park bejárata. Miután átléptünk California-ba és elértük végre a park bejáratát egy hosszú meredek emelkedőt kellett legyőznünk. Mire felértünk a tetejére, annyira magasan voltunk, hogy kifejezetten hűvösre fordult az idő, ahhoz képest ami lent volt a völgyben. Rögtön ahogy beértünk az erdőbe hatalmas fenyők vettek körül minket. Amint észrevettük, hogy még egy patak is csorgadozik az utunk mellett, megálltunk egy kis pihenőre. Amint kinyitottuk a kocsi ajtaját megcsapott a mennyei fenyő illat, talán még nem is éreztük ilyen koncentrált mennyiségben. Viszont a parkban nagyon sokan voltak, szerintünk azért, mert Kaliforniában jóval több ember él, mint Wyomingban (ott van a Yellowstone).

Mivel már dél elmúlt, ezért tudtuk, hogy nem lesz időnk kirándulni, a cél az volt, hogy minél többet megtudjunk nézni a parkból és eljussunk Mariposa Grove-ba is, ahol 500 mamutfenyő él még mindig. Az okos amerikaiak azt hitték, hogy ők jobban tudják, mint az indiánok (akik több ezer éve laktak már itt) és majd ők megmutatják, hogy kell bánni a mamutfenyőkkel. Pár évtized kellett hozzá mire rájöttek, hogy ha megvédik ezeket a fákat a természetes erdőtűztől, azzal csak elpusztítják őket. Igénylik a tűz "tisztító erejét", enélkül meghalnak. Időközben persze a többi fenyő teret nyert és elnyomta őket, így már nehezebben tudnak csak szaporodni.

Gyönyörű tájakon keresztül vezetett utunk, rengeteg volt a keskeny kanyargós útszakasz, de azért még mindig elmaradtak az európai szerpentinektől. Amikor leértünk Yosemite Village-be - ami az egész park központja - akkor mondjuk volt egy kis olyan érzésem, hogy itt túl sok ember van és nem annyira élvezhető a természet, de hát ez van. Eddig el voltunk kényeztetve a ritkán lakott Utah adta örömével :)

Google maps becsapott minket, mi nem tudtuk olyan gyorsan teljesíteni a hegyi szakaszt, ami a Mariposa Grove-hoz vezetett, mint ő. Jóval 6 után értünk csak oda, a probléma az volt, hogy nekünk innen még fel kellett mennünk északra Modesto-ba, mert ott foglaltunk szállást éjszakára. Ennek köszönhetően sportosabban teljesítettük a legtávolabbi mamutfenyőhöz vezető túrát, mint itt eddig bármelyiket is. Először úgy volt, hogy csak 1-2 fát nézünk meg, de ahogy egyre magasabbra mentünk mindig úgy döntöttünk, hogy na még egyet, na még egyet, míg végül felcaplattunk a legtetejére is. Ahol arra számítottunk, hogy lesz olyan kidőlt fa amin keresztül lehet sétálni, de nem volt. Kicsit csalódott voltam emiatt, de a többi mamutfenyő nagyon szép volt és főleg különleges. Mire elindultunk visszafele már elkezdett sötétedni és a turisták száma is majdnem csupán kettőnkre zsugorodott. Az úton lefelé a váratlan találkozásokat elkerülendő Orsi folyton beszélt a medvékhez, hogy "elijessze" őket - a ranger-ek szerint ez a leghatékonyabb megoldás. Ha volt is mackó a közelünkben, elmenekültek így :) De a kis szarvasokat ez a fegyver sem tudta elijeszteni. Ők tudták: elmúlt 7:30, a turisták levonultak = az erdő ismét az övék!
Mire visszaértünk a parkolóba már be is sötétedett. Itt már tudtuk: holnap reggel sokáig alszunk!