San Francisco 2.nap

A mai napra terveztük be a legtöbb látnivalót, úgyhogy iparkodnunk kellett. Már előző este kinéztük hol fogunk reggelizni, ugyanis Utah-al ellentétben itt vannak rendes kis utcácskák, ahol nem 2x2 sávos autóút van, hanem helyettük jobbnál jobb vendéglátó egységek (és este nem templomba mennek az emberek, hanem kimozdulnak otthonról). Nem volt más dolgunk, mint lesétálni pár blokkot és közvetlenül az utcánkban (Hayes St) találtunk egy pékséget. Már maga a hely is európai stílusú volt és a péksüteményeik is hozták a hazai szintet. Már a tegnap esti vacsoránál sejtettük, hogy itt biztos nem fogunk éhen halni, de ez a hely csak megerősített minket ebben :)

Furcsán hangozhat, hogy ilyen sokat írok a étkezési szokásainkról, de hát ez a kultúra egy igen fontos része (főleg nekünk magyaroknak). Mindvégig az volt az érzésünk, hogy San Francisco az egyik "legeurópaibb" város Amerikában (nyílván nem voltunk még mindegyikben). A reggeli után lesétáltunk még pár utcát - le is értünk a dombról, ahol laktunk - és egész véletlenül bebotlottunk a filharmonikusok épületébe, amely mellett az opera áll, velük szemben meg a városháza. Ez a pár épület olyan összképet alkotott, mintha csak Bécsben vagy Budapesten lennénk. Az építészet, a parkok, az utcák, mind arra hasonlítottak (mondhatnánk úgy is, hogy azokról lett lemásolva). Ahogy buszról buszra váltottunk, az egyikről leszállva azt vettük észre hogy rajtunk kívül egytől-egyig mindenki egy szép épületbe tér be. Egymásra néztünk, mindketten ugyanarra gondoltunk: Nézzük meg mit keres az egész busz népe ebben a szép épületben. Pár percig sétálgattunk mire rájöttünk: ez egy MOZI. A képek bemutatják, a frisco-iak megadják a 3D mozi módját! :)

Kis kitérő után elértük eredeti célunkat, a Union Square-t. Ezt szokás nevezni a központi térnek, és tényleg ez volt a legforgalmasabb, rengeteg nemzetközi (ruha)bolttal - ami kb. SF-ban a legérdektelenebb dolog, amit egy turista tehet. Itt található a Cable Car (régi helyi villamosok) végállomása is, ahol visszafordítják őket. Ránézésre egy jó 2 órás sor alakult ki, mindenki akart menni egy kört. Mi feljebb sétáltunk és ott vártunk egy jó darabig, majd betelt a pohár és inkább busszal mentünk ingyen (mert vettünk bérletet). Buszutunk a Kínai Negyeden vezetett keresztül. Nekem tetszett a hangulata, érdekes volt, de egyetértettem Orsival, hogy írtó nagy kupleráj volt az egész. Annyira kínai ez a rész, hogy minden kínaiul van kiírva és a buszon is ezen a nyelven mondanak be mindent. 

A buszos kaland után ugyanoda jutottunk ahova a villamos vitt volna: Lombard Street. Ez egy girbegurba egyirányú út, amely szerintem a legtöbb SF-i filmben feltünik. Nagyon szépen rendben tartott utca, millió turista és virágzó kert kombinációja. Itt olyan érzése van az embernek, mintha a hét minden napján, a nap 24 órájában egy összefüggő kocsisor menne körbe-körbe. Sorba kell állni ahhoz, hogy le tudd fotózni az utcát. Nem mellesleg a kilátás is nagyon jó. Biztos egy vagyon itt az ingatlan, de nem laknék itt, mert dugóban kéne állnom a saját házam előtt ahhoz, hogy hazaérjek.

Innen nem messze kezdődik a kikötő és a hozzátartozó mólók. Éjjel-nappal nagyon forgalmas ez a rész, a számos étteremnek és boltnak köszönhetően. Ezen kívül még hajók vannak "kiállítva" a part mentén, amelyekre fel lehet menni és körbejárni, mint egy múzeumot. Sajnos erre most nem jutott időnk - pedig nagyon jól néztek ki - mert időpontra kellett sietnünk. Ugyanis már hetekkel ezelőtt megvettük jegyeinket az Alcatraz túrára. Mázlink volt, mert még az utolsó időpontok egyikére tudtunk venni. Tudni kell, hogy amikor július végén ott jártunk, akkor a következő szabad időpont augusztus közepe volt. Izgatottan vártuk a beszállást. Vicces, hogy több, mint 50 éve bármit megtettek volna az emberek, hogy kijussanak onnan, manapság meg csomó pénzt kifizetnek az emberek (köztük persze mi is), annak érdekében, hogy ha ideiglenesen is, de ott tartózkodjanak. Már az odavezető hajó úton megértettük mért volt szinte lehetetlen kiúszni a szigetről. Hiába volt nyár, még a hajón is vacogtunk és mellé olyan szél dukált, hogy szemben állva nem kaptunk levegőt se. Belegondolni is rossz, hogy milyen lehet a vízben.

Hamar megérkeztünk. Nagyon komor és lehangoló volt már maga a dokk is, pedig ez aztán még csak előétel volt. A szikla becenevű helyet eredetileg katonai börtönként üzemeltették, majd az alacsony költségvetés miatt a szesztilalom idején át került a honvédelmi minisztérium kezéből az igazságügyibe. Teljes mértékben felújították illetve hozzáépítettek, hogy megfeleljen a magas szintű követelményeknek. Képzett fegyőröket vettek fel (mivelhogy előtte nem hivatásosak voltak), lecserélték a rácsokat és körbekerítették az egészet szögesdróttal. Abban az időben ez volt a legbiztonságosabb börtön. "Ha megszegted a társadalom szabályait börtönbe kerültél, ha megszegted a börtön szabályait az Alcatrazba kerültél". Leghíresebb bentlakója Al Capone volt, akit adócsalásért tettek hűvösre. Története során 14 szökési kísérlet volt, amely közül egy sem járt sikerrel, bár egy testvérpárt sosem láttak többé. Vagy belevesztek a tengerbe vagy sikeresen megmenekültek és Dél-Amerikába menekültek (állítólag évek óta készültek rá és spanyolul tanultak odabent). Egyetlen ember tudta csak bizonyítottan átúszni az öblöt, de őt a teljes kimerülés határán találták meg a Golden Gate híd lábába csimpaszkodva. Majdnem 30 év után aztán bezárták az intézményt, mert túl költséges volt üzemeltetni és nagyon leromlott az épületek állapota (a hatalmas betonkolonc + az állandó magas páratartalommal és sóval telített levegő ugyanis nem jó kombináció). Időközben a nagy liberalizálódásban megváltozott a rendszer. Ha jól emlékszem Robert Kennedy volt a nagy szószólója, hogy a büntetés helyett a rehabilitációra kell fektetni a hangsúlyt. Na de igazából tök mindegy, az audiótúra segítségével jó alaposan körbejártuk a helyet. Szerencsénk volt, mert ezen a napon kivételesen a kórházi szárnyat is kinyitották pár órára. Na ez volt aztán az igazán hátborzongató hely. Pár óra után szabadon engedtek minket és visszatértünk a szárazföldre.

Szokásunkhoz híven ismét a 39.mólón zártuk a napunkat. Nagyon átfáztunk már, így hamarabb visszaindultunk a szállásunkra. Olyan nagy hatással volt ránk az Alcatraz szelleme, hogy el is döntöttük: a legjobb lesz egy filmtörténeti klasszikussal zárni ezt a csodás napot. A méltán híres "A sziklát" néztük meg. Jópofa volt, hogy alig pár órája séltálgattunk ott, ahol a filmet forgatták. Hozzá kell fűzni, hogy szerencsére arra a részre nem emlékeztem, hogy a turistákat túszul ejtik benne :)