Előre elmondom, hogy ez volt a leghosszabb nap az utazás során. Reggeltől késő estig a kocsiban ültünk, mi sem mutatja jobban, hogy 2szer vagy 3szor kellett tankolni aznap. Arizonából indultunk, átmentünk Utah-ba pár mérföldre aztán a "4 saroknál" vissza Arizonába és Új-Mexikóban végeztünk. Arizona nagyon szép és változatos tájjal rendelkezik, magát egyszerűen csak A Grand Canyon államnak nevezi, de ezenkívűl még sok látni való van. Például meglepő módon még síelésre alkalmas hegyei is vannak pedig inkább a forró száraz éghajlat jellemzi.
A mai nap elsődleges célja a Monument Valley volt, amit képről biztos mindenki felismer. A régi John Wayne filmek mellett itt játszódik még a Préri farkas és a Gyalogkakukk nevezetű eposz is :) Egyértelműen látszódott, hogy közeledünk a végcélhoz.
A park a Navajo indiánok területén fekszik, a belépőt is ők szedték, de érdekes módon csak nőket láttunk, a férfiak vagy máshol dolgoznak vagy otthon vedelik a tüzes vizet. A parkon belül - merthogy itt minden főbb természeti látványosság valamilyen államilag fenntartott parkban található - autóval kellett körbemenni a kijelölt autó úton. Tudni kell, hogy ezeket a sziklákat a szél vájta ki ilyen formájúra, és ezt meg is tapasztalhattuk amikor kiszálltunk a látogatói központnál. Konkrétan alig volt olyan testrésem ahova nem fújta be a szél a vöröshomokot. Úgy kellett bemenekülni a kocsiba. De ezt leszámítva nekem ez tetszett a legjobban 10 nap alatt!
Miután körbefurikáztunk a sziklák között, a parkot elhagyva rögtön egy nagyobb homokvihatva kerültünk, ahol nem láttunk semmit, le is kellett lasítani miatta. Most jött az út hosszabb és unalmasabb fele. Érdekes megfigyelni, hogy amikor elindul az ember egy útra, akkor az elején még türelmesen és a sebességhatárt betartva közlekedik, de ahogy múlnak az órák és a kilométerek még mindig nem fogynak, akkor egyre gyorsabban és gyorsabban megyünk. Főleg Új-Mexikóban ez igaz, ahol a végtelen pusztaság van, még csak hegyek vagy kaktuszok sincsenek. Volt ahol az úton ördögszekeret fújt keresztbe a szél :) Na itt volt egy szakasz, ahol megnéztük mit tud a 260 lovas benzin motorunk. Sajnos 180 km/h-nál leszabályozz az elektronika, pedig a motorban lett volna még bőven tartalék. Így is este 11-12 felé érkeztünk meg Roswellbe, ami nekem úgy tűnt a világ végén van.
Ezenkívűl még azt kell tudni, hogy nincs itt semmi. Ez egy semmilyen kis város, ahol valaki még az 50-es években azt állította, hogy látott egy UFO-t, majd kivonult a légierő lezárt mindent és elkobzott minden tárgyi bizonyítékot. Először azt állították, hogy nem történt semmi, majd később azt, hogy egy meteorológiai ballon zuhant le. Azóta ebből a sztoriból él az egész város (például a helyi McDonald's is a csészealj tematikára épül) és évente több ezer hülye turista jön csak emaitt ide - többek közt mi is. Voltunk a Nemzetközi UFO Múzeumban is - hahaha - ahol ez esetet dolgozzák fel, olyan alapossággal, hogy még a Vietnámi veteránokról is van fénykép plusz az UFO-t észlelő hapsi unokáival is van interjú. Csak az az egy bibi, hogy egy rendes fénykép sincs az űrhajókról, mindenhol az ezeréves rossz minőségű fekete-fehér fotókat állították ki, ahol tisztán látszik, hogy egy kandaláber van lefotózva a sötétben :) Majd el felejtettem, hogy volt sajtótájékoztató is, ahol az egyik múzeumi munkatárs elmesélte mi történt annak idején. Olyan professzionálisan adta elő, mintha akkor találta volna ki. Ami ennél is nevetségesebb volt az azok az emberek, akik közben jegyzeteltek.
Ezzel kb. véget is ért Új-Mexikó, ezután még ültünk pár órát a kocsiban mire megérkeztünk Texasba, de aznap már nem én vezettem. Este érkeztünk meg Dallasba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése