Moab: Arches Nemzeti Park

Idei első nagyobb közös kirándulásunkra sokat készültünk. Fő úti célunk ezúttal nem más volt, mint a Utah délkeleti részén elterülő félsivatagon magasodó Arches Nemzeti Park, mely az erózió útján létrejött homokkő alakzatairól méltán híres.

Péntek délután, munka után rögtön bepattantunk a mindenféle holmival becsületesen megpakolt autónkba. Első megállónk nem volt kifejezetten különleges, viszont annál hasznosabb. A benzinkútnál tankolás után megpróbáltuk csillogóra suvickolni az ablakainkat - de legalábbis áttetszővé. Nem sikerült.

(Nem értettük hogy az egyszerű vízcseppnyomok miért nem távolíthatók el, majd rá kellett jönnünk, hogy ez csakis a fantasztikus öntözőrendszerünknek köszönhető - ami hozzá kell tenni semmivel sem rosszabb mint amiket a környéken eddig láttunk. Nem csak a pázsit öntözéséről gondoskodnak, hanem a környező járdák, autók, lépcsők és például a házunk egyik ajtajánk állandó vízellátásáról is! Ennek megfelelően rá kellett jönnünk, hogy az autó ablakain csupán a vízkőoldó segíthet.)

Végeláthatatlan hosszúságú tehervonat szeli át a vadnyugatot

A hegy, melyből két sávnyi sziklát távolítottak el cirka 15 méter magasságban. 

Igazi kis porfészek egy útmenti apró településen

Út a semmibe 

Már közel járunk!

Rövid kitérő után nyomban folytattuk utunkat. Messzi távlatokba vesző egyenes utakon hajtottunk át, folyton változó tájak mentén. Füves pusztákat függőleges sziklafalak, megművelt smaragdzöld területek, vöröses-zöld köves területek követtek, egészen a vörös sivatagig. 4 óra autózást követően érkeztünk meg Moab-ba a vadnyugati kisvárosba, ahol két éjszakát töltöttünk egy barátságos kis hostelben. Két szobatársunkkal - Amirral, a közelben élő iráni származású bányamérnökkel; és Mat-tal, a svájci könyvelő gyakornokkal - rövid ismerkedés után úgy döntöttük bejárjuk a  városkát. Moab összesen két bárral rendelkezik - ebben az esetben ez kocsma, szórakozóhely és alkalomadtán kis színpadként is funkcionál. Péntek estére egy hippi zenekart harangoztak be a városban, akik a két helyen és a kettő közti utakon muzsikálnak. Az első bárba érve igazi vadnyugati hangulat várt minket. Nyereg alakú bárszékek, mindenféle eszközök a falon, szakállas kocsmáros és hát a helyi arcok, de a zenekarnak nyoma sem volt. Abban a reményben, hogy összefutunk egy kis élőzenével átsétáltunk a másik helyre - az utcákon alig volt pár lélek, csak az egy szem rendőrautó körözgetett. A második bárban éppen egy humorista szórakoztatta a társaságot. Egyetlen kívülállóként (ez szóvá is lett téve) azért jól szórakoztunk. Egy sör után már mi is jobban élveztük a hapsi humorát, majd jókat beszélgettünk új barátainkkal.

Másnap reggel korán keltünk, egy helyi pékségben reggeliztünk és egy reggeli buritóval gazdagabban indultunk útnak, négyen háromfelé. Mi a várva várt Arches National Park felé vettük az irányt. A bejáratnál kapott szuper térkép segítségével  (és az internetes böngészés tanulságával) könnyedén megterveztük az utunkat: Egy túrát leszámítva az összeset megcsináltuk!

A park igencsak nagy. Gyalog valószínűleg hosszú heteket venne igénybe hogy bejárjuk. Éppen ezért egy 2x1 sávos autóút kacskaringózik végig a nemzeti parkon, mely felfűzi a jól jelölt kilátópontokat - ahonnan garantáltak a legszebb látvány az egyes természeti csodákra - és a kiránduló útvonalakat. Tehát annak ellenére, hogy egy autóút halad át az egész parkon, nem tár fel minden csodát, sőt! Autóból, gyaloglás nélkül  a csodáknak jó ha a 30%-a látható.

Az első megállónk a "Park Avenue" volt, ami egy laza 3 kilométeres kirándulást nyújtott a sziklavölgyön át egészen a "bárány" és a "három pletykás nő" sziklákig. A kellemes árnyékban sétáltunk keresztül a völgyön, a táj minden tényezőjére külön-külön rácsodálkozva. Az apró gombákat, a mini kanyonokat, a különös kiszáradt fákat, pozsgás növényeket, csíkos sziklákat és a finom homokot.

Park Avenue

A három pletykás

Titokzatos nyomok

A bárány

Az út, mely végighalad a parkon

A pillanat mikor Ádám egy kanyon két oldalán áll

A bemelegítő után visszaültünk autónkba és folytattuk utunk a "Balanced Rock"-ig. Útközben megálltunk az "Organ", "Tower of Babel" és a "Petrified Dunes" nevű kilátópontoknál. Az egyensúlyozó sziklák - nem tudjuk jobban fordítani - körül tett 1 kilométeres séta és tekintélyes mennyiségű szájtátás után tovább autóztunk a "Window Section" felé.

Petrified Dunes

Balanced Rock

Itt megcsodálhattuk a "Éden kertet", a "Sonka" sziklát, "Cove Arch"-ot, az "Ablakokat" és a fantasztikus kettős boltívet.

Window Section

Első igazi "sziklablak" amit láthattunk a Turnet Arch nevet viseli. Hatalmas méretéről a legjobban majd a képek árulkodnak. A vidék még mindig csodálatos volt, szánkat alig pár pillanatra tudtuk csak becsukni. Ugyan ez a túra sem volt hosszú, mindösszesen 2 km, de árnyék teljes hiányában nagyon jól szolgáltak az új hátizsák-vizeszacsijaink. Ez egy meglehetősen ám annál praktikusabb eszköz. Csupán három részből áll: a vastag műanyag zacskóból (ez hátizsák mélyén csücsül a müzlik, bicska, zsepi, kendők és almák társaságában); egy csőből, mely az okos hátizsákok vállpántjában bujkál és a szopókából áll, amit nem kell magyarázzunk mire jó. A vizeszsák előnye, hogy nem kell állandóan megállni a táskából vizet kivenni, nem melegszik fel a víz, sűrűn, de keveset iszunk - ahogy kell!

Innen az északi majd a déli ablak felé sétáltunk, egy meglehetősen kihalt ösvényen. Élvezhettük a tájat, az utat jelölő kőrakásoktól eltekintve meglepően érintetlennek tűnt a táj. Szerencsére a gyíkoknál nagyobb vagy veszélyesebb állatokkal ezúttal nem találkoztunk, csupán egy két amerikai mókuskával - chipmunk-kal. Az igazi félsivatagos szakaszt elhagyva a kettős ablak kapujába érkeztünk. Messziről nem is látható, mitől olyan különleges ez a homokkő képződmény, legjobban a képek tudják elmesélni. Miután felmásztunk a kőhidak alá amíg csak lehetett, az egyik ív árnyékában rövid pihenő alkalmával csodálkoztunk el rajta, milyen hihetetlen és különleges tájhoz van szerencsénk. 

Déli ablak

Egy kis pihenő

Double Arch - kettős ablak/kőhíd

A Double Arch alatt ülve

A Window Section felé tett kitérőnket a követően a Panorama Point, a Salt Valley Overlook, a Fiery Furnace kilátópont és a Sand Dune Arch megállóhelyeket útba ejtve jutottunk el a park legészakibb (autózható) környékéhez: Az ördög kertjéhez (Devils Garden). Itt már egy összetett túra útvonalhálózat és nem kevés mászás előtt álltunk. Indulás előtt feltöltöttük táskáink víz és élelem tartalékait. Az út több kitérőjével és különböző nehézségű túraútvonalával kicsit több mint 10 km-es volt. Nem voltunk biztosak benne, hogy mennyit tudunk majd ebből megtenni, de abban biztosak voltuk akármennyit is haladunk, hogy ez az ördögi kert is el fog varázsolni minket. A bejáratot két hatalmas függőleges szikla közti ösvény jelezte. Először a Tunnel majd a Pine Arch felé vettük utunkat, melyet a kisebb nagyobb dombokat átszelve közelítettünk meg. Innen egy hosszú úton át jutottunk el a park második leghíresebb kősziklájához, a Landscape Arch-hoz. A majdnem 90 méter hosszú kőhíd folyamatosan keskenyedik. Egy táblát olvasva - mely bemutatta hogy pár évvel korábban egy jelentős darab leszakadt belőle - ráébredtünk olyan természeti csodákkal állunk szemben, melyek nem túl hosszú életűek. Ki tudja, ha egyszer majd újra visszatérünk erre a vidékre, láthatjuk-e még őket? 

Devil's Garden

Pine arch

Ranger asszonyok ellenőrzik, hogy minden rendben

Landscape arch

Landscape Arch

A könnyű túra a Landscape Arch tövénél ért végét. Elég jó erőben volt és vizünk is maradt még jó sok, ezért belevágtunk a nehezebb túrának, mely még további 5 km-t jelentett, abban viszont nem voltunk biztosak, hogy milyen terepen vezet majd. Pár perc séta után rácsodálkoztunk egy közepesen meredek sziklaoromra, melyen keresztül vezetett az utunk. Egy rövid gondolkodás után egy idősebb urat látunk lesétálni az oromról, ekkor Ádám azzal bíztatott: Ha a fater megcsinálta fél liter vízzel, nekünk is menni fog. Ez erőt adott és arra gondoltunk, az eleje kicsit meredek sziklamászással indul, de után már könnyebb lesz. 

Hamar rá kellett jöjjünk: az úr visszafordult! De mi nem! Miután felértünk a szikla tetejére négyes elágazáshoz érkeztünk. Mielőtt folytattuk utunkat a cél, egy másik double arch/kettős sziklahíd felé kis-nagyobb kitérővel meglátogattuk a Navajo Arch-t (egy kis híd alatt egy különleges, fenyőkkel gazdagított árnyékos barlangszerű látványosság) és a Partition Arch-t (innen kitűnő panoráma nyílt az oromra ahol előtte felmásztunk).

Az orom ami elbátorított egy pillanatra

Panoráma az orom tetejéről

Navajo Arch

Panoráma a Partition Arch alól

Partition Arch

Kőrakások, melyek utunkat jelölték

Miután visszatértünk az elágazáshoz, azt hittük az út nehezén túl vagyunk, de rá kellett ébredjünk: még csak most kezdődik igazán! A képen látható sziklákon kellett átegyensúlyoznunk (két oldalukon az "ördög kertjével") majd valahogy lemászni róluk! :) Mindenesetre sikerült, bármi gond nélkül. Csak akkor tűnt kicsit ijesztőnek, de mindenesetre kijelenthetjük: MEGÉRTE! Ha lehet ilyet mondani a korábbiaknál még szebb és változatosabb tájhoz érkeztünk, de minden esetre teljesen máshoz, mint amikkel korábban találkoztunk! A túra céljához érve - Double-O Arch - elfogyasztottuk finom szendvicsünket és megpihentünk kicsit az árnyékban. Kb. 3-4 perc alatt a hatalmas vöröshangyák is megérkeztek a piknikhelyünkhöz, de szerencsére csupán a morzsáinkra voltak kíváncsiak. Miután összeszedtük erőnket elindultunk visszafele, ugyanazon az úton, amellyen érkeztünk. Mint az lenni szokott, a visszaút sokkal könnyebbnek és rövidebbnek tűnt, de semmivel sem kevésbé szépnek!

A sziklák amiken átegyensúlyoztunk

Ugyanaz a szikla más perspektívából

Az ördög kertje fölött

Közeledünk

Uzsonnánk a Double-O Arch alatt

Miután visszaértünk a kocsihoz kis frissülés után a nap utolsó, ám a park leghíresebb látványossága felé indultunk: a Delicate-O Arch felé. Már nem éreztük magunkat elég fittnek ahhoz, hogy a nagy túrát megtegyük hozzá, ezért a felső kilátóponttal is beértük (ehhez is kellett gyalogolni azért összesen másfél km-t. Semmit nem adnak ingyen! :) Ez volt az egyetlen túra amit kihagytunk, így egy nap alatt elég szépen sikerült teljesíteni az Arches Nemzeti Parkot. 

Miután a szállásra visszaértünk már nem sok mindenhez volt erőnk, ám Mat és Amir mégis rávettek, hogy menjünk el vacsizni valahova, ők hallottak egy jó helyről. A vacsi finom volt, csak az vegetáriánus buritóm tele volt tömve jalapeno-val, a kedvenc erőspaprikájukkal. Kisebb biznisz után gyakorlatilag mindenki megosztotta mindenkivel a vacsoráját és senki sem maradt éhes! :)

Esti mesére mondanom sem kell nem volt szükség az álomba szenderüléshez. Megfogadtuk: holnap addig alszunk amíg jól esik!

Delicate Arch