Yellowstone 4.nap

Az utolsó napunk kettős érzelmek között telt. Egyrészről örültünk, hogy este már a saját ágyunkba aludhatunk civilizált körülmények között, ugyanakkor fájó szívvel hagytuk hátra a világon egyik legszebb (nem túlzás!) természeti csodát.
A látnivalók közül már csak az Old Faithful gejzír maradt hátra, de ez pont útba esett hazafele. Ez a park egyik legforgalmasabb része, 2x2 sávos út vezet be a faluba és itt majdnem hogy mindent lehet venni. A gejzír köré építettek egy modern látogatói központot, ahol mindig ki írják mennyi idő van hátra a következő kitörésig. Ezen kívül van még itt egy közel 100 éves panzió, ami nagyon érdekes belülről. Azon csodálkoztunk, hogy áll még ennyi idő elteltével is ez az épület, ami lényegében egy nagy fa. Bár minket inkább egy bányára emlékeztetett belülről :)

Az Old Faithful kitörésig szerencsére már nem sok volt hátra (amúgy kb. 90 percenként tör ki és 10 perc pontosággal tudják megsaccolni). Kicsit illúzió romboló volt ez a túlzottan kiépített környezet, de legalább mindenki kényelmesen tudta nézni. Én nem vagyok annyira elájulva ezektől a gejzírektől és hasonló geológiai látványosságoktól, de a 30 méter magasra kilövelt vízoszlop igen impozáns látványt nyújtott.

Miután letudtuk a kötelezőt, továbbálltunk 1-2 kevésbé felkapott helyet is megnézni. Útközben rengeteg gejzír volt, de mi csak egy "parknál" álltunk meg. Itt voltak talán a legszebb színű "melegvizes tavak". Elismerem ezek tényleg nagyon különlegesek és látványosak voltak.

A hosszú út előtt egy lazább programot terveztünk be, felkerestük talán az egyetlen olyan helyet a parkban, ahol lehet fürdeni. Eleinte nem voltam lelkes, mert a hegyi patakok nem arról híresek, hogy túlzottan melegek lennének, de szerencsére rászántam magam. Kicsit talán sokan voltak - ez rontott az összképen - kevésbé volt vadregényes, de legalább tudtuk, hogy itt biztonságos. Nagyon kellemes, frissítő volt a víz, majd egy órán keresztül ejtőztünk benne.

A parkot a nyugati kijáraton keresztül hagytuk el, így nem csak rövidebb és gyorsabb volt az út hazafele, de egy rövid időre Montana-ba is belekóstolhattunk. Nyilván ez alapján nem lehet képet alkotni az államról, de rengeteg lovat és azokkal kapcsolatos programot láttunk. Egy szó, mint száz, jó kis western-es hangulat volt. Nem sokkal később már Idaho-ban voltunk ismét, itt próbáltunk minél előbb felmenni az autópályára, hogy ne érjünk haza annyira nagyon későn. Az út nem volt vészesen hosszú, de annál unalmasabb. Ez az Idaho nagyon unalmas egy állam, még szerencse, hogy a helyiek nem olvassák a blogomat, így ők nem jönnek rá :)