Yellowstone 3.nap

Szombat reggel próbáltunk korábban kelni és hamarabb elkészülni, mert egyrészt messzire akartunk menni, másrészt az állatok aktívabbak, amíg nincs meleg (itt jegyezném meg, hogy ideális laboratóriumi hőmérséklet volt :) Szinte már rutinszerűen ment a reggeli pakolás, mindent beraktunk a csigaházunkba. Nem kellett messzire menni, rögtön találkoztunk egy félénk szarvassal, aki az erdőből lesett ki. 

Ezen a szakaszon már jártunk tegnap, így kicsit gyorsabban tudtunk haladni már, nem álltunk meg minden második fánál. Nem sokkal, hogy ráértünk a felső körre, következett a park csúcspontja. Látva a hosszú kocsisort, már előre tanakodtunk mit fogunk ezúttal látni. Izgatottan pattantunk ki a kocsiból, mert hallottuk, hogy MEDVE. Szaladtunk előre nehogy lekéssük, de szerencsére ráérős kedvében volt. A pláne az volt, hogy majdnem pontosan ott volt, ahol a főnököm bejelölte a térképen. A szerpentin szélén álltak az emberek a grizzley pedig a melletünk lévő sziklafal tetején legelészett. Tökéletes volt, mert biztonságban voltunk, de mégis közel volt. Annyi képet csináltunk róla, hogy összetudtunk rakni belőle egy rövid mozgóképet is. 

Nehéz volt ott hagyni, de mennünk kellett tovább, ugyanis hosszú út állt elöttünk (ezen a napon összesen 200 mérföldet mentünk). Szép tájakon keresztül vezetett utunk, következő állomás az északi bejárat közelében található Mammoth Hot Springs volt. Nem kellett sokat várnunk a következő eseményig. Ismét tumultus volt az út szélén, de ezúttal nem láttunk semmit. Visszasétáltunk annak reményében, hogy nem szarvas vagy buffalo lesz, hanem valami annál izgalmasabb. A távolban volt egy maszat, de közelebb kellett sétálnunk. Mikor már pár száz méterre voltunk, akkor láttuk, hogy ez is medve, de hogy milyen az csak akkor vált bizonyossák, amikor egy kedves bácsi kölcsönadta a távcsövét. Ez bizony most egy fekete medve volt - ezzel újabb állatot húztunk ki a listánkról. 

A legnagyobb melegben érkeztünk meg a kis városba (amúgy ez a legnagyobb a parkon belül, mert itt van a ranger-ök főhadiszállása). A legforgalmasabb úttal körülvett füves területen zavartalanul legelésztek a szarvasok. A rendőrök itt nem a forgalmat irányították, hanem a szarvasokat védték a bámészkodóktól (vagy épp fordítva, az embereket az állatoktól). Egy pár évtizeddel ezelötti földrengés rendes haza vágta a látnivalókat, a földmozgások következtében valószínűleg elzáródtak a csatornák és már kiszáradt a gejzírek egy része. 

Innen egy hágón keresztül vezetett az utunk a nyugati oldalra, itt találhatól a legnagyobb és leghíresebb gejzírek és sár vulkánok. Volt egy állomás, ami telis tele volt gejzírekkel, több tucatot láthatott belőlük a türelmes turista.

Időközben megérkezett a szokásos délutáni eső is, ami kicsit beárnyékolta a programot, ugyanis a hidegben a gejzírek úgy gőzölögnek, hogy nem látszik belőlük semmi. Éppen ezért másnap vissza kellett jönnünk megnézni az egyik legnagyobb gejzírt. Arról nem is beszélve, hogy már nagyon éhesek voltunk, de esőben nem igazán tudtunk sütögetni. Mivel az eső nem állt el, ezért a kempingben található bolt előteteje alá húzódtunk be és ott vacsoráztunk. Sokan mentek el mellettünk, egyesek furcsálották mit művelünk, míg mások irigykedve nézték a steak-et, amit sütöttünk. A kocsiban még megszárítottuk magunkat és "beástuk " magunkat a sátorba. Az utolsó estén felvettünk minden hosszú ruhát. Mire végeztem a procedúrával már nehézkesen tudtunk csak mozogni. A nyirkos esőben nem nagy móka kimenni a száraz sátorból, ha hív a természet. Itt kezdett el olyan érzésem lenni, mintha a Jurassic Parkban lennénk :D