Síelés vol.4

Figyelem síelős poszt köveetkezik! Biztos uncsi már ez a sok hó meg hideg, de hát nem tudok mit tenni itt ez van, ezt kell szeretni. 

Sajnos a múlt heti síelés kimaradt, mert szombatra lebetegedtem. Aggodalomra semmi ok, hála a fejlett nyugati orvoslásnak (a gyógyszer drága, de nagyon hatékony) hétfőre már jól voltam. Ellenben már a hét elején szólt Jim, hogy a haverjaival mennek síelni Snowbird-re. Ez egy másik síterep, amelyiken még nem voltam, többé-kevésbé "testvér" sírendszer. A szezonbérletemnek hála kb. harmadáron tudtam napijegyet venni. 

Snowbird hatalmas leginkább a nagy olasz síterepekhez tudnám hasonlítani. Több völgyben tudsz síelni, rengeteg pálya van. Egyik nevezetessége a "villamos", ami a bázisról egyből a csúcsra visz fel. A másik érdekesség az alagút, ami két völgyet köt össze. A hegyen keresztül vájtak egy alaguat, amiben egy futószalag visz téged keresztül. Nagyon sajátos hangulata van. Miközben utazol felfelé tájékoztató táblákat tudsz olvasgatni.

Fent találkoztunk a hegyen, majdnem egyszerre értünk oda. Jim 2 haverjával jött, akiket a templomból ismer. Ma megtapasztaltam azt is, hogy társaságban kb 4szer olyan gyorsan telik az idő. Épp csak bemelegítettünk és máris ebédidő volt. Nagyon kis hangulatos étterem volt és mérnöki szemmel is igen érdekes. Jim-mel meg is beszéltük, hogy ha hazaértünk emlékezetből felskicceljük a szerkezetet és kiszámoljuk a reakcióerőket (természetesen kézzel). Ez valahogy végül elmaradt.

Jó fejek voltak mindnyájan, csak sajnos Jim és Jared még csak középhaladó síelők/snowboardosok, ezért sokat kellett mindig várni rájuk. Meg aztán a sok vízszintes átvezető szakasz sem segített rajtuk. A vége felé már otthagytuk őket és Jeff-el elindultunk kicsit vadabb területekre. Természetesen erről nincs képem, mert ilyenkor mással van elfoglalva az ember. Ellenben felvettük, ahogy leugrik egy szikláról, csak hát persze a telefon pont akkor merül le, amikor nem kéne. Az első 20mp nem érdekes. Link: http://www.youtube.com/watch?v=KAnP5Da3hd4&feature=youtu.be Meglepő módon a végén földet ért, de a tökéletes landolás elmaradt. Egy bukfenc után csúszott tovább.

Az idő számomra tökéletes volt tegnap. Végig szemerkélt a hó, nem fúj a szél, nem sütött a nap és kellemesen hideg volt. Ugyan tudtam volna még síelni, mégis mikor hazaértem éreztem a mérföldeket a lábamban :)