Vadnyugat III: Zion

Az előző napi izgalmak után kicsit szelídebb vizek felé eveztünk és a Zion Nemzeti Park felé vettük az irányt. Ennek a látogatásnak az adott pikantériát, hogy ezen a parkon egy főútvonal vezet keresztül, ezért a kormány leállás során sem zárták be. Elvileg nem lehetett látogatni, de végig menni végig lehetett egy részén. A ranger-ök ugyan figyelmeztettek mindenkit, hogy nem szabad megállni és kirándulni menni, mert nem tudnak segítséget nyújtani, ha valaki bajba kerül, de persze sokan voltak, akik dacolva a büntetéssel így is meglátogatták a helyet.

Nekünk szerencsére nem kellett emiatt izgulni, mert ott létünkkor már 2 napja ismét nyitva tartottak. Ráadásul teljes gőzzel üzemelt minden, a parkon belüli busz járat kb. 5 percenként jött, így aztán erre nem volt gondunk. Annyit bambulhattunk amennyit akartunk, a busz menetrend nem hátráltatott minket. Azon nevettünk, hogy itt gyakrabban jártak a buszok, mint SLC-ben.

Kicsit szkeptikusan álltunk hozzá a dologhoz, mert ugyan sokan azt mondták ez a legszebb az itt található 5 nemzeti park közül, de legtöbbjük mormon volt. Tudni kell ugyanis, hogy mikor jöttek a pionírok és meglátták ezt a helyet, azt hitték ez a paradicsom maga, ezért is nevezték el Zion-nak. Ezzel csak az a baj, hogy általában mindegy miről van szó, de ha annak van valamiféle mormon vonatkozása akkor az csakis a legjobb lehet (szerintük). Amint megérkeztünk a kanyon bejáratához rögtön világossá vált, hogy igenis igazuk volt. Nekem egyik személyes kedvencem, mert nagyságrendekkel zöldebb, mint a többi. Középen folydogál a Virgin folyó, emiatt a növényzet burjánzik, de ugyanakkor a háttérben ott magasodnak a sárgás sziklák. A kettő elég jó párosítás szerintem.

Tehát megérkeztünk a látogatói központba, ahol megérkeztük mit érdemes megnézni 1 nap alatt és melyik túrát ajánlanák. Ki is használtuk a busz adta előnyöket és szép lassan végig látogattunk minden egyes állomást. Majd miután már láttuk kb. mikor mennyi maradt még, akkor neki láttunk 1-2 rövidebb túra teljesítéséhez. Volt ami tényleg nagyon szép volt, a többi viszont nem volt annyira nagy durranás, mert nem jutottunk sokkal szebb perspektívához azzal, hogy feljebb másztunk egy keveset. A nap végeztével, mikor visszaértünk a kocsinkhoz, még végig autóztunk a park keleti bejáratához vezető úton és vissza. Láttuk a hegyeket másik irányból is, de most már ideje volt elindulni a szállásunkra.