Miami 3: Key West

Szombat este későn indultunk haza, lefekvés előtt még gyorsan megtankoltuk a kocsit (nem hittem volna, hogy ekkora tankja van, csak pörögtek a gallonok). Vasárnap reggel mindhárman útnak indultunk. Valószínűleg a Húsvét miatt vagy csak szimplán a tavasz miatt, óriási volt a forgalom. Ráadásul csak 2x1 sávos az út, így elég komótosan tudtunk csak menni. Nem baj addig bámultuk a tájat, meg a sok hidat. Útközben megálltunk 1-1 hídnál, mert ezeknél mindig van parkoló és egy kisebb park, ahonnan nagyon szép a kilátás. Tervbe volt véve egy kis strandolás is. Sajnos a víz nagyon hideg volt, de így is jól esett kifeküdni a napra egy kicsit és nem csinálni semmit :) 

Késő délután érkeztünk meg magára Key West-re, mondanom se kell már mindenki nagyon éhes volt. Nagy nehezen találtunk egy helyett, ahol nem volt horror áron minden. A város elég zsúfolt a sok turista miatt, meg aztán az éjszakai élet is nyűzsgő (állítólag). Utána 2-szer végig sétáltunk a főutcán, hogy én is elmenjek a kontinentális USA legdélibb pontjához. Az utcák nagyon hangulatosak voltak, de már voltam hasonló helyen, így ez most őszintén szólva nem volt akkora élmény. Hát igen, el vagyok kényeztetve, tudom. Bár a többi helyen nem mászkáltak és kukorékoltak kakasok az utcán! Meg itt van Hemingway háza is.

Végső állomás a naplemente volt. Rengetegen gyűltek össze, alig találtunk helyet ahonnan látni tudjuk. Kb. mint amikor a tüzijátékot akarod nézni a rakpartról. Egy promenád vezet a molóhoz, ahol jópofa mutatványosok és bűvészek produkálják magukat. Az egyiket elég sokáig néztük, de aztán gyorsan eljöttünk mielőtt vége lenne, ugyanis akkor jön a pénzgyűjtögetés :) A naplemente tényleg szép volt és láttunk egy delfin elúszni elöttünk. Többiek csináltak rengeteg képet, amiből "legalább egy jól sikerült". Hazafelé az út már elég uncsi volt az út, végig mintha egy sötét alagútba mentünk volna. Odafele jobb volt, mert a sok megálló miatt nem volt monoton. Na de ez semmi ahhoz képest, ami hétfőn volt...

Miami 2: Everglades

Péntek este gyorsan lefoglaltuk a kocsit meg kötöttünk rá biztosítást, mert megbeszéltük, hogy szombaton megyünk az Everglades nemzeti parkba, ami Amerikában kb. a második legnagyobb. Szombat reggel nagy nehezen összeszedtük magunkat és elmentünk a reptérre a kocsiért. A legolcsóbbat foglaltuk, egy Toyota Yaris vagy Hyundai Accent volt beígérve. Sajnos nem a reptéren volt a kölcsönző, hanem a közelben, de értünk jöttek és elvittek minket az irodába. A papírmunka végeztével odavezettek minket  a kocsihoz. Mondta a hapsi, hogy kicsit javíottak a foglalásunkon és egy Volvo S60 T5-t kapunk. Mikor megláttam azt hittem helyben besza-behu. Vajszínű bőrülés, tetőablak és 250 LE elég jó kombináció. Nehéz volt tűrtőztetni magamat és betartani a sebességhatárt, néha jól is esett beelőzni a sort :)

Szép nyugodt tempóban nekivágtunk az útnak. Már az út mentén issok szépet láttunk, nekem ugye teljesen új volt. Nagyon különleges volt a táj (lásd: képek). Több helyen megálltunk körbenézni, fotózni, de  a célállomás Everglades City volt, ahol egy ún. airboat túrára akartunk benevezni. Találtunk is egész jót, kis hajóval, nem pedig a nagy és lassú tömegturizmusra kitalált hajóval. Meg mi direkt a mangrove erdőbe akartunk menni. Aligátort itt nem láttunk, ami annyira nem csoda, mert ezek a hajók olyan hangosak, hogy aki még nem süketült meg az elmenekül. Rettentő egyszerű szerkezet: fém ladikon van egy repülőgépcsavar, amit egy Chevy big block hajt meg. 

A túra végeztével körbenéztünk a városban, ami nagyon bájos volt, mintha megállt volna az idő 50 éve. Következhetett a második állomás: a 'gator hús - ott csak gatornak mondják az alligátort. Nyilvánvalóan egy csirke sokkal finobb, de nagyon különleges íze volt. Még jó, hogy nem hagytuk ki! Már indultunk volna hazafelé, mikor meghallottuk, hogy a közelben lamantinokat lehet látni a vízben. Egy jó másfél órás lamantin vadászat következett, de sajnos nem jártunk sikerrel. Helyette láttunk viszont mosómedvét, aminek én nagyon örültem. Érdekes volt, hogy nem volt olyan kövér, mint amiket eddig láttam. Úgy tűnik Floridában az állatok is sokkal jobban odafigyelnek az alakjukra :)

Miami 1: Belváros

Nem hiába nem írtam ám mostanában: az elmúlt 11 napban úton voltam. Csütörtökön reggel indultam Miamiba a SLC-Los Angeles útvonalon, ahol 3 órát kellett várnom a csatlakozásra, plusz késett a gép majdnem 45 percet. Szerdán pedig Philadelphiaba utaztam a többiekkel együtt CIEE által tartott össznépi találkozóra. Erről majd később. a gépről csináltam 1-2 igen érdekes képet. Sajnos az ablak piszkos volt, de stewardess nem akarta letörölni - kívülről. Az első egy réz bánya itt SLC mellett, a másik pedig sztem egy földcsuszamlás eredménye Californiában.

Miamiba késő este érkeztem meg, de ott szerencsére nem csak este 10ig járnak a buszok (mint nálunk SLC-ben), hanem éjfélig. Így is bőven elmúlt 11 mire megérkeztem a többiek lakására. A (fiú) és J (lány) mindketten HAESF gyakornokok és együtt bérelnek egy szép nagy lakást majdnem a központban. DE nem járnak, ahogy ezt mindenkinek el is mondják. Voltak olyan kedvesek és vendégül láttak arra a pár napra, amíg ott voltam.

Nehezemre esett kimozdulni a lakásból, mert nagyon fáradt voltam. Az előző 1 hét nagyon húzós volt, mert csütörtökig be kellett fejeznünk egy határidős projektet, ami persze napról napra egyre bonyolultabb lett. Így első nap csak a belvárosban mászkáltam. 

Egy dolog egyből nyilvánvaló volt: ez a város bűzlik. Egyszerűen szaga van a gazdagságnak. Úgy éreztem magam, mint egy vidéki gyerek, aki először megy fel vidékről Pestre :) 5 perce voltam csak Miamiban, amikor megláttam az első Rolls-Royce-t (megsúgom, hogy volt több is). Sokkal sűrűbb, zsúfoltabb a város és az embereken is látszott, hogy sietnek valahová (munkába vagy a strandra). Az idő kellemes volt, 24-28°C körül. A helyiek még húzák a szájukat miatta, de nekem nagy felüdülés volt.

A városban nincs klasszikus látnivaló, ellenben mind az építészet, mind a tájépítészet nagyon érdekes és az éghajlat miatt vidám is. Nem is nagyon vannak régi épületek, egyfolytában építkeznek mindenhol - nem is értem mindek csinálják :) - és több szinten folyik az építkezés. Néha olyan érzésem volt, mintha egy vidám Gotham Cityben lettem volna.

Meglátogattam James barátunkat is, de most házon kívűl volt a csapat, útban afelé, hogy megdöntsék a veretlenségi rekordot. Háromra haza is értem, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem megnézni szinte az egyetlen múzeumot a városban. Gondoltam elsétálok, de 40 perc után rájöttem, hogy hülye voltam. Pedig csak 1 megállóra volt, egy durva hosszúra. 

A Vizcaya Museum and Gardens kb. az 1910-es években építette egy Chicagoi iparmágnás. Miután meghalt az örökösök az államnak adták, hogy megmaradjon az utókornak. Számomra ironikus, hogy valamit az államra mersz bízni :) Azután pedig nem szovjet katonák laktak benne, hanem múzeumot alakítottak ki. Szinte minden eredeti tárgy megmaradt, még a lábosok meg a tányérok is a konyhában. Európai szemmel nem olyan különleges, mert az olasz reneszánszt másolták le főleg, de meg kell jegyezni, hogy máshol ritkán látni ilyen teljes kollekciót. Kellemesen giccses. Hamarosan folytatjuk...