Nem hiába nem írtam ám mostanában: az elmúlt 11 napban úton voltam. Csütörtökön reggel indultam Miamiba a SLC-Los Angeles útvonalon, ahol 3 órát kellett várnom a csatlakozásra, plusz késett a gép majdnem 45 percet. Szerdán pedig Philadelphiaba utaztam a többiekkel együtt CIEE által tartott össznépi találkozóra. Erről majd később. a gépről csináltam 1-2 igen érdekes képet. Sajnos az ablak piszkos volt, de stewardess nem akarta letörölni - kívülről. Az első egy réz bánya itt SLC mellett, a másik pedig sztem egy földcsuszamlás eredménye Californiában.
Miamiba késő este érkeztem meg, de ott szerencsére nem csak este 10ig járnak a buszok (mint nálunk SLC-ben), hanem éjfélig. Így is bőven elmúlt 11 mire megérkeztem a többiek lakására. A (fiú) és J (lány) mindketten HAESF gyakornokok és együtt bérelnek egy szép nagy lakást majdnem a központban. DE nem járnak, ahogy ezt mindenkinek el is mondják. Voltak olyan kedvesek és vendégül láttak arra a pár napra, amíg ott voltam.
Nehezemre esett kimozdulni a lakásból, mert nagyon fáradt voltam. Az előző 1 hét nagyon húzós volt, mert csütörtökig be kellett fejeznünk egy határidős projektet, ami persze napról napra egyre bonyolultabb lett. Így első nap csak a belvárosban mászkáltam.
Egy dolog egyből nyilvánvaló volt: ez a város bűzlik. Egyszerűen szaga van a gazdagságnak. Úgy éreztem magam, mint egy vidéki gyerek, aki először megy fel vidékről Pestre :) 5 perce voltam csak Miamiban, amikor megláttam az első Rolls-Royce-t (megsúgom, hogy volt több is). Sokkal sűrűbb, zsúfoltabb a város és az embereken is látszott, hogy sietnek valahová (munkába vagy a strandra). Az idő kellemes volt, 24-28°C körül. A helyiek még húzák a szájukat miatta, de nekem nagy felüdülés volt.
A városban nincs klasszikus látnivaló, ellenben mind az építészet, mind a tájépítészet nagyon érdekes és az éghajlat miatt vidám is. Nem is nagyon vannak régi épületek, egyfolytában építkeznek mindenhol - nem is értem mindek csinálják :) - és több szinten folyik az építkezés. Néha olyan érzésem volt, mintha egy vidám Gotham Cityben lettem volna.
Meglátogattam James barátunkat is, de most házon kívűl volt a csapat, útban afelé, hogy megdöntsék a veretlenségi rekordot. Háromra haza is értem, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem megnézni szinte az egyetlen múzeumot a városban. Gondoltam elsétálok, de 40 perc után rájöttem, hogy hülye voltam. Pedig csak 1 megállóra volt, egy durva hosszúra.
A Vizcaya Museum and Gardens kb. az 1910-es években építette egy Chicagoi iparmágnás. Miután meghalt az örökösök az államnak adták, hogy megmaradjon az utókornak. Számomra ironikus, hogy valamit az államra mersz bízni :) Azután pedig nem szovjet katonák laktak benne, hanem múzeumot alakítottak ki. Szinte minden eredeti tárgy megmaradt, még a lábosok meg a tányérok is a konyhában. Európai szemmel nem olyan különleges, mert az olasz reneszánszt másolták le főleg, de meg kell jegyezni, hogy máshol ritkán látni ilyen teljes kollekciót. Kellemesen giccses. Hamarosan folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése