Philadelphia

Elérkezett a nagy nap, amire már régóta vártunk. Az ösztöndíj alap minden félévben máshol rendezi meg az adott turnus tanulmányútját. Idén Philadelphiában volt, aminek én személy szerint nagyon örültem, a New Yorkiak meg nem, mert nekik túl közel volt. Bár szerintem pont szervezték közel, hogy minél kisebbek legyenek a költségek. Előre annyit tudtam meg, hogy nem városnézés és bulizás lesz, hanem tanulás és okulás lesz. Erről majd később... A lényeg: az őszi turnus összes diákja itt volt, ha jól emlékszem 37 ember (eddigi legnépesebb csoport) jött el, 15 magyar, 7 szlovák és összesen 15 balti.

Tehát reggel együtt kimentünk a reptérre, de nagyon profik voltunk, mert indulás előtt 30 perccel csekkoltunk be - ahogy kell. Az út nem volt különösebben érdekes, Charlotte-ban szálltunk át, amiről egyikünk se tudott semmit. Gondoltuk valami kisebb város, úgyhogy megnéztük a neten. A nagy frászt: New York után a második legnagyobb amerikai pénzügyi központ. Mondjuk a reptéren ez tökmindegy volt ám. A Philly reptérről aztán metróval mentünk be a belvárosba. Jegyet a vonaton kell venni, de mivel nem jött a kaller, ezért ez most ingyen volt :) A szállodánk pont a belváros kellős közepén volt. Mind az elhelyezkedése, mind a felszereltsége pazar volt. Minden elismerésem a szervezőknek, mert ezen aztán nem spóroltak. 

Becsekkoltam majd a szobában megvártam a szobatársamat, egy lett srácot. Azt megtanultam ez alatt a pár nap alatt, hogy a lettek nem túl csevegősek. Gondolhatjátok, ha én voltam kettőnk közül a bőbeszédű :) Utána találka a lobbyban és együtt megindultunk vacsorázni egy közeli menő étterembe. Ingyen kaja, pia, végig ez volt amúgy :) Ment a "networking", így hívják a beszélgetést tudományos nevén. Hirtelen felbukkant egy magyar srác, aki Philly-ben jár egyetemre és gyorsan meg is hívta mind a 40 embert. Először nem értettem, hogy fog ez működni, de kiderült, hogy egy kb 4 szintes apartmanban vannak ketten szóval volt hely bőven. 

Másnap jött a szakmai program, ami abból állt, hogy busszal elvittek minket egy régi dokkba, amit most rehabilitáltak és az egyik legdizájnosabb hely lett belőle. Az Urban Outfitters főhadiszállását néztük meg, ami nagyon érdekes volt meg szép, csak nem volt benne semmi szakmai. Megállapítottuk, hogy ez a cég drágán szart árul. Ha ismernék itt a turkálót, akkor már rég tönkre mentek volna. Itt kajáltunk a "menzán". 

Ezután átmentünk a Drexler University egy új épületébe, amit szintén egy raktárépületből alakítottak át és most mindennemű műveszetet oktatnak itt. Volt saját mozi termük, meg tánctermük, egy óriási gyűjtemény ruhákból (köztük a legnevesebb tervezőiké is). A lépcsők meg úgy mozognak, mint a Roxfortban. Na persze még mit nem :) Kb. 90 perc után otthagytuk őket és elmentünk a belvárosba bojongani, majd gyülekező és kezdődhetett a kaja túra. Kaptunk egy helyi idegenvezetőt, aki elvitt különböző kajáldákba és helyi ételspecialitásokat mutattak meg nekünk. Első fogás: sós perec. Finom volt, de azért a magyaroknak ez nem egy nagy wasistdas. Na, de ami utána jött, az aztán a különlegesség: PARADICSOM PITE. Hm jól hangzik. Remélem mindenki elképzelte, mert ez nem más, mint a natúr pizza. Semmi feltét csak paradicsomszósz.  Következő állomás a híres Philly Cheesesteak. Én már ettem ilyet itt SLC-ben, de próbáltam nem lelőni a poént a többiek előtt. Ugyanis ebben sajt se nagyon volt, meg steak se. Félbevágott kiflibe kis darabokra szagatott marhahúst tesznek. Ezért se fogják megostromolni a várost. A végére maradt a desszert. Csokis perec (dejavu érzés), utána meg csoki truffel. Ez nagyon finom lett volna, ha nem mentával ízesitik, ami én ki nem állhatok.

Este szobabuli volt. Egy páran összegyűltünk és az egyik szobában bandáztunk, meg söröztünk. Jól kibeszéltünk mindenkit, direkt felváltva hagytuk el a szobát, nehogy valaki kimaradjon a savazásból.

Pénteken délelőtt Titanic kiállítás volt a program. Érdekes volt, de nem volt egy nagy durranás. A közelben található Rocky szobor/lépcső sokkal izgalmasabb volt. Csoportosan elzarándokoltunk oda és fel is futottunk a lépcsőn. A múzeum után át kellett sietnünk a belváros másik szélére, ahol játékos városnézés várt ránk. Bár ez inkább városrohanás volt, emiatt nem is tetszett annyira. Csoportokba osztottak minket és neki indultunk megkeresni az okostelefonon kapott célpontokat. A helyes válaszért pont járt és ugye az nyert, aki a legtöbbet szerezte. Az én csapatomban volt 2 ember, akik versengésből csillagos ötösek. Úgy bevoltak zsongva, mint a gyerekek 2 kóla után és végig szaladtak a fél városon. A csoportunk két félre szakadt: a lelkes és a nem lelkes részre (én értelemszerűen az utóbbiban voltam). De hálásak lehetünk nekik, mert nyertünk. Különösen azért volt vicces, mert velünk volt Katya, a főszervező, aki tavaly is megnyerte meg idén is, szóval már nehezen hiszik el, hogy nem csal, pedig tanúsíthatjuk, hogy nem! Egyedül annyit füllentettünk, hogy amikor fényképet kellett beküldeni, akkor mi random képeket küldtünk be. A végén aztán mindenki megkapta a képeket. Csodálkozhatott a többi csapat, amikor focimeccsről és akváriumról látott képeket.

Miután egész nap lejártuk a lábunkat, jöhetett az esti bowling. Itt is csapatok voltak, de szerencsére a verseny elmaradt, mert úgy kikaptunk volna, hogy csak na. Jó móka volt, utána még hülyültünk ott aztán az ingyen kajának meg sörnek köszönhetően emelkedett hangulatban mentünk vissza a hotelbe. A legendás 904-es (vagy 903-as fene se tudja már) szobában kezdődött a party, majd menetrendszerűen megérkezett a zakkant bizti bá, hogy akkor most már csitt. Csoportosan elindultunk a város egyetlen utcájába, ahol a szórakozó helyek vannak. Találtunk is egész jót, csak éjjel 2-kor meglepetés, amikor mindenkit kizavartak a helyről - merthogy itt 2-kor megáll az élet. Irány haza aludni!

Szombat délelőtt volt egy fejtágító a kulturális különbségekről, amit az egyik nagyfőnök tartott. Az élményfaktort jól szemlélteti a rólam készült kép:

Ezután szabadprogram volt, amikor visszamentünk oda, ahol a pénteki játék volt és szép nyugodtan megnéztünk 1-2 dolgot. Késő délután volt találka, mindenki kirittyentette magát, mehettünk vacsizni. Az étterem nagyon elegáns volt, tényleg mint a filmekben. Olasz kaják voltak, jobbnál jobbak. Az érdekesség az, hogy ez igazából amerikai-olasz konyha volt, mert ezekkel az ételekkel nem minddel találkoztam Olaszországban, de az ízvilág stimmelt. Nekünk sikerült egy olyan asztalhoz ülnünk, ahol egy terhes nő és 3 nagydarab litván srác volt, úgyhogy a végén már a szomszéd asztaltól kunyeráltam tiramisut, mert minden felzabáltak. A vacsora után a szervezők beszédet mondtak, majd felajánlották, hogy nyugodtan mondjon mindenki pár szót. Ez a tipikus nem kötelező, de nagyon ajánlott szituáció volt. Kínosan indult, de a végére nagyon jó lett. Szinte egymásra licitáltak az emberek, mígnem tiszta stand-up comedy lett az egész. Az utolsó 30 percet már elhülyültük és mindenki csinált képet mindenkivel. Csak szlovák, csak magyar, csak litván, csak lett, csak észt, csak lányok, csak szobatársak, csak áprilisiak, csak D betűvel kezdődő nevűek (najó ez már azért nem volt). Az estét a szálló éttermében fejeztük be, ahol egy jó kis hip-hop bulit kerekítettek a végére. Először csak mi voltunk ott, de aztán megjelent egy esküvős társaság is.

Aztán jött a másnap és a szomorú búcsú, megreggeliztünk, majd útnak indultunk. Szokás szerint átszállással kellett mennem. Lassan már nem lesz olyan amerikai reptér, amelyiken nem lettem volna. Az év végén összefogom írni őket az tuti!

Ha megkérdezné valaki, hogy voltam-e Philadelphiában, azt mondanám, hogy persze. De ha azt kérdezné, hogy miket láttam, akkor nem nagyon tudnék válaszolni, mert sajnos kihagytuk a főbb látványosságokat. Helyette viszont sok érdekes emberrel ismerkedtem meg és itteni kint létem alatt először volt igazi mozgalmas társasági programban részem. Nem tudom, hogy csinálták, de majdnem mindenki más területről jött, más országból, de mégis valahogy klappoltak a dolgok. Mindenki reméli lesz folytatása majd egyszer Európában.