Miami 4: Cape Canaveral

Hétfőn aztán már egyedül maradtam, mert a többieknek dolgozniuk kellett. Hamar hozzá szoktam a jó társasághoz, így elég rossz volt neki vágni a hosszú útnak. Azok közül, amiket megakartam nézni Cape Canaveral volt a legmesszebb. Ezen a napon kb 450 mérföldet vezettem. Szerencsére könnyen odataláltam, de már majdnem 1 óra volt mire bejutottam magába a NASA látogatói központban. Sietnem kellett, mert csak 6-ig voltak nyitva és rengeteg program volt. 

Bár igazat megvallva csalódott voltam kicsit, mert egy az egyben a gyerekekre helyezték a hangsúlyt. Emiatt aztán elég sok naív, egyszerű dolog volt. Kedvencem az Angry Birds látványosság volt, aminek semmi köze nem volt úgy semmihez, ami az űrrel kapcsolatos. Az volt a lényege, hogy a gyerekeket behülyítik a sok színes, vicces madárral aztán meg a szülőkre sózzák az ajnádék boltam a méregdrága holmikat. Aztán volt kilövés szimulátor, ami jó móka volt, de egy percig se volt élethű :) Engem nem olyan könnyű ám rászedni. Ellenben a Nemzetközi Űrállomásról szóló IMAX mozi nagyon érdekes volt, azt például hallhatóan nem élvezték a kis szarosok :) Utána az oktatási felelős tartott helyzetjelentést a jelenleg futó projektekről. Legújabb szenzáció az ugye a Curiosity Mars járó, meg ugye folyamatosan kémlelik az űrt a Hubble űrteleszkóppal. Hosszab távú terv, hogy újra embert juttasanak a Holdra. Ennek előzménye, hogy fokozatosan növelik az Űrállomáson töltött hónapok számát. Cél, hogy 1 évig folyamatosan legyenek fent az űrben. 2020-as években széleskörben elérhetővé akarják tenni az űrutazást, hasonlóan ahogy az történt annak idején a repüléssel is. Már most is vállalnak tárgyak űrbe való fuvarozását: kevesebb fél kg akármit $10000-ért lőnek fel.

Gond csak az volt, hogy ezekkel elment az udő és lehet, hogy amiket kihagytam azok jobbak lettek volna. De inkább írok arról, ami nagyon jó volt. Egy kb. 2,5 órás busz út során körbe vezettek minket az igazi NASA központon. Láttam az űrhajó összeszerelő épületet, ami ha jól emlékszem a világ egyik legnagyobb épülete - mármint beton tömegre - és talán a legnagyobb belső szabad tere van. Láthattuk a buszról a kilövő állomásokat is és a leszállópályát, ahová visszatérnek az űrhajók. Valamint a nézőteret ahonnan, az média szokott kukkolni. Külön hangárt szenteltek az Apollo projektnek, amivel kb padlóra küldték a szovjeteket az űrversenyben. Volt itt minden, mint a búcsúba: eredeti vezérlő szoba, ereklyék az űrhajósoktól, Hold kövek meg űrkapszula. Kilövés sajnos csak májusban lesz, ez most kimaradt.  

Ami még érdekes, hogy a NASA területe tájvédelmi körzet is egyben, ezért láttam aligátorokat meg kopaszfejű rétisast. Ezek már vagy 26 éve járnak vissza rendszeresen költeni (Mármint a sasok. Az aligátorok nem mennek sehová), a fészkük meg nagyobb, mint egy jacuzzi. 

Lett volna még fél órám zárásig, de úgy döntöttem inkább hazaindulok. Jó döntés volt, mert az út visszafelé még unalmasabb volt. Először szép nyugodtam elindultam, betartva a sebbeségkorlátozást, aztán ahogy veszítettem el a türelmemet, egyre csak nyomkodtabb feljebb a tempomatot. Közben jött 1-2 olyan intenzív eső, hogy majdnem semmiset lettem és mindenkinek le kellett lassítania városi tempóra. Szerencsére ezek gyors zivatarok voltak és hamar megszabadultam tőle. Mikor azt hittem, hogy fél úton vagyok, akkor megnéztem a telefonon mennyi van még hátra és nem akartam hinni a szememnek, mert még mindig több, mint 2,5 óra volt hátra. Azt hiszem valahol itt adtam fel magamban, és a végén már 80 mérfölddel mentem végig a városon. Nagy nehezen megtaláltam az autókölcsönzőt és könnyes bucsút vedtem a kis Volvotól. Másnap visszacsöppentem a valóságba és mehettem buszozni a fekákkal :)