Moab II: Little Wild Horse Canyon + Goblin Valley

Az eredetileg tervezett túránk nem jött össze sajnos, mert nem csak mi gondoltuk úgy, hogy jó ötlet "A Munka Napján" elutazni valahová. Szerencsére volt egy B tervünk, így hát pénteken munka után útnak indultunk régi kedvencünk, Moab felé. Mindenképpen vissza akartunk még jönni ide ősszel, de így előre hoztuk ezt a túrát. Szerencsére már most kevésbé volt meleg, mint június-július idején. 

Szombaton egy kiadós reggelivel indítottunk, amit már jó előre vártunk annál a jó kis helynél, amit még múltkor ajánlottak nekünk. Tudtuk, hogy csak este fogunk estebédelni, ezért fontos volt minél több energiát eltartalékolnunk. Goblin Valley Moab-től majd 2 órányira van, meg aztán el is tartott egy darabig, amíg megtaláltuk az első állomást.

Eltévedtünk ugyan, de a táj kárpótolt

Erre lesz a Little Wild Horse Canyon

A hely érdekessége, hogy ez nem is egy nemzeti park vagy hasonló hanem csak egy "egyszerű" túraútvonal. Annyit azért elmondtak elöljáróban, hogy ha esik a eső nem menjünk, mert meghalunk odabent. Természetesen egész délelőtt be volt borulva és lógott az eső lába. Mielőtt odaértünk volna elkezdett csöpögni valami az égből (esőnek azért nem nevezném), de gondoltuk neki vágunk és legfeljebb visszafordulunk. Később kiderült, hogy nem is a jövőbeli, hanem sokkal inkább a múltbéli esővel gyűlik meg a bajunk. Az elmúlt napokban igencsak esett, ezért a kanyon belseje saras volt és néhol - természetesen a nagyobb szintkülönbségek előtt - tócsák alakultak ki. Ez igencsak megnehezítette az előrehaladásunkat, mert nem tudtuk milyen mély és mi lehet benne, ezért nem mertünk belelépni inkább körbe felmásztunk a sziklákon. 

A kanyon bejárata

csúszunk, mászunk, nyújtózkodunk a kanyon meghódítása érdekében

kezdeti szűkület

az egyik pocsolya, amelyik komoly fejtörést okozott

A legérdekesebb részek a legkeskenyebb szakaszok voltak, különösen amikor volt szembe forgalom is. Hamar rájöttem, hogy a hátizsákom miatt ugyanolyan széles vagyok, mint hosszú, így hát kénytelen voltam őket odapasszírozni a falhoz :) Mikor átjutottunk a kanyonon és kiértünk már a szélesebb szakaszra, akkor elkezdett csöpögni az eső, pont amikor már a legmesszebb voltunk a kocsitól. Kénytelenek voltunk tovább menni, abban bízva, hogy hamar el áll az eső különben jó darabig itt maradunk (itt jegyezném meg, hogy abban az esetben sem lett volna nagy tragédia, mert hosszabb távra terveztünk, de akkor is  elég uncsi lett volna ott ülni és várni amíg el megy az ár). Pár perc múlva el is állt és el kezdett hétágra sütni a nap, ami azt eredményezte, hogy jól megégtünk és árnyék híján már melegünk is volt. Ahhoz, hogy megcsináljuk a teljes kört, le kellett küzdeni ezt a hátsó szakaszt, hogy a Bell Canyon-on keresztül ereszkedjünk le a kocsihoz - ezt a helyet ajánlotta a nagyfőnök az irodába, mert ez az egyik kedvencük. 

A várva várt jel: BELL CANYON

Szerencsére ez az ág valamiért sokkal szárazabb volt, mint a másik kanyon mégis, itt találtuk szembe magunkat a legnagyobb kihívással. Volt egy kb 2x1 méteres pocsolya, ami felett valahogy át kellett küzdenünk magunkat. Mivel most itt írom a blogot, ezért sejthető, hogy sikerült :) 

Már alig vártuk, hogy visszaérjünk a kocsihoz. Itt kicsit regenerálódtunk és útnak indultunk Goblin Valley felé. Na ez volt aztán a csalódás. Ebben a parkban nem volt semmi (értsd vízvételi lehetőség se nagyon), csak egy pont ahonnan megnézhetted és lemehettél a kis goblinok közé. A gyerekek imádnak itt bújócskázni és fogócskázni, de minket annyira kiszívott a nap, hogy már nem volt energiánk ilyesmire inkább visszaindultunk Moab-be kajálni és aludni.

Pronghorn az útszélen