4444km: Monument Valley és Roswell

Előre elmondom, hogy ez volt a leghosszabb nap az utazás során. Reggeltől késő estig a kocsiban ültünk, mi sem mutatja jobban, hogy 2szer vagy 3szor kellett tankolni aznap. Arizonából indultunk, átmentünk Utah-ba pár mérföldre aztán a "4 saroknál" vissza Arizonába és Új-Mexikóban végeztünk. Arizona nagyon szép és változatos tájjal rendelkezik, magát egyszerűen csak A Grand Canyon államnak nevezi, de ezenkívűl még sok látni való van. Például meglepő módon még síelésre alkalmas hegyei is vannak pedig inkább a forró száraz éghajlat jellemzi. 

A mai nap elsődleges célja a Monument Valley volt, amit képről biztos mindenki felismer. A régi John Wayne filmek mellett itt játszódik még a Préri farkas és a Gyalogkakukk nevezetű eposz is :) Egyértelműen látszódott, hogy közeledünk a végcélhoz. 

A park a Navajo indiánok területén fekszik, a belépőt is ők szedték, de érdekes módon csak nőket láttunk, a férfiak vagy máshol dolgoznak vagy otthon vedelik a tüzes vizet. A parkon belül - merthogy itt minden főbb természeti látványosság valamilyen államilag fenntartott parkban található - autóval kellett körbemenni a kijelölt autó úton. Tudni kell, hogy ezeket a sziklákat a szél vájta ki ilyen formájúra, és ezt meg is tapasztalhattuk amikor kiszálltunk a látogatói központnál. Konkrétan alig volt olyan testrésem ahova nem fújta be a szél a vöröshomokot. Úgy kellett bemenekülni a kocsiba. De ezt leszámítva nekem ez tetszett a legjobban 10 nap alatt!

Miután körbefurikáztunk a sziklák között, a parkot elhagyva rögtön egy nagyobb homokvihatva kerültünk, ahol nem láttunk semmit, le is kellett lasítani miatta. Most jött az út hosszabb és unalmasabb fele. Érdekes megfigyelni, hogy amikor elindul az ember egy útra, akkor az elején még türelmesen és a sebességhatárt betartva közlekedik, de ahogy múlnak az órák és a kilométerek még mindig nem fogynak, akkor egyre gyorsabban és gyorsabban megyünk. Főleg Új-Mexikóban ez igaz, ahol a végtelen pusztaság van, még csak hegyek vagy kaktuszok sincsenek. Volt ahol az úton ördögszekeret fújt keresztbe a szél :) Na itt volt egy szakasz, ahol megnéztük mit tud a 260 lovas benzin motorunk. Sajnos 180 km/h-nál leszabályozz az elektronika, pedig a motorban lett volna még bőven tartalék. Így is este 11-12 felé érkeztünk meg Roswellbe, ami nekem úgy tűnt a világ végén van.

 

Ezenkívűl még azt kell tudni, hogy nincs itt semmi. Ez egy semmilyen kis város, ahol valaki még az 50-es években azt állította, hogy látott egy UFO-t, majd kivonult a légierő lezárt mindent és elkobzott minden tárgyi bizonyítékot. Először azt állították, hogy nem történt semmi, majd később azt, hogy egy meteorológiai ballon zuhant le. Azóta ebből a sztoriból él az egész város (például a helyi McDonald's is a csészealj tematikára épül) és évente több ezer hülye turista jön csak emaitt ide - többek közt mi is. Voltunk a Nemzetközi UFO Múzeumban is - hahaha - ahol ez esetet dolgozzák fel, olyan alapossággal, hogy még a Vietnámi veteránokról is van fénykép plusz az UFO-t észlelő hapsi unokáival is van interjú. Csak az az egy bibi, hogy egy rendes fénykép sincs az űrhajókról, mindenhol az ezeréves rossz minőségű fekete-fehér fotókat állították ki, ahol tisztán látszik, hogy egy kandaláber van lefotózva a sötétben :) Majd el felejtettem, hogy volt sajtótájékoztató is, ahol az egyik múzeumi munkatárs elmesélte mi történt annak idején. Olyan professzionálisan adta elő, mintha akkor találta volna ki. Ami ennél is nevetségesebb volt az azok az emberek, akik közben jegyzeteltek. 

Ezzel kb. véget is ért Új-Mexikó, ezután még ültünk pár órát a kocsiban mire megérkeztünk Texasba, de aznap már nem én vezettem. Este érkeztünk meg Dallasba...

4444km: Hoover-gát, Grand Canyon

Korán reggel felpakoltuk az összes cókmókunkat - ami így az idő előrehaladtával egyre több és több lett. Első állomás a Hoveer-gát volt, ami egész közel volt Las Vegashoz. Nem csak maga a völgyzárógát érdekes, csak a vidék miatt megérte volna odautazni. Sajnos most alacsony volt a vízszint, így nem láthattuk, ahogy lezuhog a víz a mélybe (pedig lett volna ám hova). Érdekességként annyit, hogy a gát annak idején a tervezettnél hamarabb készült el, mai napig ez látja el Las Vegas-t árammal (plusz mostanában egyre több a solar farm).

Ezek után siettünk a Grand Canyon déli pereméhez, hogy minél többet lehessünk ott. Talán, mert tavasszal mentünk, de meglehetősen zöld volt a vidék. A képeken mindig csak a száraz kanyont mutogatják, de most meg szinte dús volt a növényzet. Én bennem valamiért az a kép élt, hogy alulról kell megközelíteni, ezzel szemben szép lassan felemelkedtünk 2000 méterre és egy fennsíkról kellett lenézni a nagy lukba. Ha messziről nézel előre nem is sejted, hogy ott lesz, csak amikor közel érsz hozzá, akkor szembesülsz a közel 2000 méter mély völggyel, amit annak idején a Colorado folyó vájt ki. 

A parkon belül 15 percenként járnak a menetrend szerinti buszjáratok. Több különböző útvonal is van, amelyek 1-1 kilátóponthoz visznek el. Próbáltunk minél többet megnézni, de már ránk sötétedett, így a naplemente után elindultunk az esti szállásunkra Flagstaff-ba. Ez egy kisváros, ahol szerintünk csak a Grand Canyon látógatóiból élnek, mert motelen kívűl nem sok mindent láttunk itt. Ehhez képest sikerült kétszer is eltévedni, amivel az amúgy is hosszú autóutat sikerült plusz egy órával meghosszabbítani. Hozzá kell tenni, hogy az nem teljesen a mi hibánk volt, mert ki az a hülye aki két ugyanolyan nevű motelt rak egy kisvárosba :)

És végezetül egy kép rólam, ahogy semmi ágán ül szívem:

4444km: Las Vegas

Tehát akkor miután megnéztük a belvárost, útnak indultunk Nevadába. Az út elég uncsi volt, annyi történt csak, hogy útközben ráhúztam a kormányt egy másik autóra, mert a holtérben teljesen elveszett. A következő lámpánál persze mellénk jött, mi meg már be voltunk szarva, hogy most elküld minket melegebbre éghajlatra. Erre megkérdezte, hogy mindenki jól van-e a kocsiban, nem lett a bajunk :) Útközben láttunk még naperőművet (talán így hívják mikor több ezer napelem van egymás mellett) meg egy több mérföld hosszú vonatot. Még világosban érkeztünk meg Vegasba és meg kell, hogy mondjam elég gagyinak nézett ki. Van itt minden: Páris, Velence, New York, ókori Róma, kincses sziget meg piramis, cirkusz vagy éppenséggel középkori kastély. Viszont a szállás nagyon olcsó és a parkolás ingyenes, a lényeg hogy minél tovább maradj és minál több pénzt elkölts = egyél, igyál, vásároljál és főleg veszíts! A kaszinókban szerintem éjjel-nappal lehet játszani, mert ablakok nincsenek és belülről nem érzékeled, hogy 1 órája vagy 1 napja vagy bent. 

Természetesen mindegyik kaszinó a legújabb és legszebb akar lenni, a régieket hamar elfeljtik. A központban nagy volt a nyüzsgés, de amikor pár utcával odébb mentünk a kocsival, már csak régi kihalt kaszinók voltak, ahova a szegényebb rétegek mennek, akiknek nem futja a drágább szállásra vagy show-kra. Apropó show: ez most kimaradt, majd legközelebb.

Éjszaka persze kigyúlnak a fények és beindul az élet. A főutca - becsületes neve Strip - megtelik emberekkel. Amiről eddig nem tudtam és nem lehetett nem észre venni, hogy lépten-nyomon escort lányokat árusítottak: plakáton, szóban, kártyán, stb. Ilyet se láttam még. Rengeteg féle ember megfordul itt, minden náció, minden korosztály. Bár én az 5 éves gyereket nem hoznám el ide, mert nem sok neki való program van itt. Max a medence a szállodában. 

Miután egy jót vacsiztunk, elmentünk játszani a Caesar's Palace-ba (lásd: Másnaposok). Mindenki szerencsét próbált, de a kezdők szerencséje velem volt csak igazán. Bedobtam $1-t a félkarú rablóba és nyertem $60-t. Nagy volt a kisértés, de ugye a csúcson kell abbahagyni. Így nekem Vegasi nap majdnem nullára jött ki :) Buli elmaradt, mert másnap tudtuk hosszú út vár ránk. Összeségében Vegas csalódás volt, mert nagyobb a füstje, mint a lángja. Ma pont megbeszéltem az egyik kollégámmal és ő is azon a véleményen van, hogy a filmekben sokkal jobb képet festenek róla, mert igazából ez csak egy piszkos-poros város a sivatag közepén. Ha bezárnának a kaszinók akkor pár évtized alatt megszűnne a város :)

4444km: Los Angeles

Másnap reggel korán indultunk, hogy mert hosszú út várt ránt. A part mentén Big Sur-on keresztül mentünk le LA-be. Majdnem végig láttuk az óceánt, ahogy a part menti sziklákon vezetett a kanyargós. Bántam is egy kicsit, hogy most nem a Volvo-val vagyunk itt, bár a többiek szerintem örültek neki, hogy a kisbusz hajónkkal mentünk. Szebbnél szebb helyeken jártunk, folyamatosan változott a táj, ahogy egyre délebbre mentünk. Útközben többször megálltunk körbe fotózni, kajálni vagy közelebbről megnézni az elefánt fókákat - akik nagyon érdekesek de irtózatosan büdösek.

Tényleg hosszú volt az út, de nagyon szép. Mire beértünk Santa Barbaraba addigra átadtam a vezetést másnak, mert már elég volt. Késő este érkeztünk meg a motelünkbe. Következő reggel megettük a kis regelinket, amit a boltba vettünk és a reggeli dugóval együtt Malibu felé vettük az irányt. Maliburól azt kell tudni, hogy a gazdagok és híresek itt vesznek tenngerparti házakat. Láttunk is 1-2 kisebbet útközben, de igazán nagyokat nem láttuk a kerítéstől. Végre elértük a Santa Monica strandot, de fürödni nem fürödtünk, mert egyesek nem hoztak fürdőruhát. Szerencsére már voltam itt úgyhogy nem maradtam le róla. Átvezettünk a Rodeo Drive-ra meg a Beverly Hills Parkba. Ezután a Walk of Fame következett, ahol a hirességek csillagai vannak a földön. Itt rengeteg ember volt és mintha a meleg is beszorult volna a sok beton közé. Ahogy felmentünk a Griffith Obszervatóriumhoz egyre kellemesebb idő lett. Sajnos hétfőn zárva vannak, így csak kívülről tudtuk megcsodáni, meg persze a kilátást és a Hollywood feliratot. Innen az új szállásunkhoz mentünk, majd utána a moziba, ahol megnéztük A nagy Gatsby-t. Hát mi ne mondjak, rég nem láttam ilyen giccses és semmit mondó filmet. 2,5 óra tömény videóklip szemfájdítóan élénk képekkel, miközben arról szól, hogy ki kibe szerelmes vagy talán mégse. Végén már nagyon próbáltam elaludni, de sajnos nem sikerült. Igazából csak magamat okolhatom, mert én hozakodtam elő a mozi ötletével. 

 Kedd reggel LA belvárosát néztük meg, ahol különösen a Walt Disney Concert Hall tetszett (nevét arról kapta, hogy Walt Disney özvegye 50 millió dollárt adományozott a megépítésére). Itt rengeteg időt eltöltöttem, mivel nincs 2 egyforma felülete az épületnek. Innen egyenesen Las Vegas felé vettük az irányt, de ez már egy másik történet...

4444 km: San Francisco

Május végén nagy utazásra invitáltak a többiek, én meg örömmel csatlakoztam hozzájuk. Az útitervünk szerint San Franciscoban találkoztunk a reptéren, ahol kisbuszt béreltünk és rövid városnézés után lementünk Los Angelesbe, majd Las Vegas és Hoover gát, fel Grand Canyon és tovább Monument Valley, le Roswell és végül Dallas, valamint Austin. Összesen 5 állam 10 nap és 10 éjszaka alatt. A végére 4444 km jött össze.

A gond csak az volt, hogy amikor megérkeztünk péntek este mindenki autót akart bérelni. Rengeteg ember állt sorba, de mi nem izgultunk, mert volt foglalásunk. A telefonban mindent le volt egyeztetve, csak amikor fizetnénk akkor mondják, hogy nem fogadnak el debit kártyát csak credit kártyát. Itt kezdődtek a gondok, 1 perc alatt kiakasztott az okostojás. A pláne az volt, hogy meg volt az egész összeg előre, akár készpénzben is kifezettük volna, de ők nem fogadnak el kp-t. Ekkor jött oda a manager, aki segíteni akart de csak az időnket húzta. Nagy nehezen megszabadultunk a gyökerektől és átmentünk egy másik pulthoz, de nekik már csak terepjárójuk volt és nincs irodájuk Texasban. Szerencsére a harmadik helyen minden klappolt és végül olcsóbban is tudtunk autót bérelni. A pultos csávó úgy nézett ki, mint az Amerikai pitében a jófej apuka. Végre megkaptuk az autót, akarnánk indulni, de előtte még le akartam nullázni a kilométeróra állást. Sehogyse sikerült mire kiderült, hogy már rég sikerült, a 15 mérföld ami benne van az nem a legutóbbi megtett táv hanem összes eddigi :) Ezek után nekik kellett volna fizetni nekünk, hogy bejárattuk nekik a vadiúj autót.

Jó későn értünk be a városba, de legalább nem volt forgalom. A szállásunk mondjuk, hogy érdekes volt. Közvetlenül egy nightclub fölött volt, alig találtuk meg a bejáratot, mert a bizti őrök meg a kur...prostituáltak az ajtó előtt álltak. A szálloda nagyon retkes volt és büdös, utána minden ruhánknak "Europa" szaga volt (Europa Hotel volt a szállás neve). Tipikusan olyan hely volt, ahova felviszik a kuncsaftokat a hivatásosak. Másnap innen indultunk felfedező útra. Főleg a belvárosban bóklásztunk, villamosoztunk (ami igazából nem is villamos hanem kábeles, mert hogy egy kábel húzza fel a hegyre). Annyira nagy látványosség, hogy 1 óráig tartott felkerülni, cserébe a kalauz elfelejtette kérni a jegyet. Megtaláltuk a Lombard street-et is és felmentünk a killátóba is ahol beláttuk az egész várost. A kikötőnél ebédeltünk egy jót.Megnéztük a Golden Gate Parkot, ami hatalmas, kb olyan mint a Central Park, csak annál természetesebb benyomást kelt. Nekem nagyon tetszett a Szépművészetek Palotája és a hozzátartozó park. Úgy nézett ki, mint a Star Wars I.részében Amidala hercegnő palotája :) Bár szembesülnöm kellett vele, hogy ezzel az érzéssel eléggé egyedül voltam. Az estét naplementével zártuk a Golden Gate hídnál, ahol szerencsére nem volt köd, de hideg annál inkább. Természetesen átmentünk rajta, és vissza is jöttünk.

Öszzeségében nagyon tetszett SF, csak drága város. Nagyon érdekes volt, hogy mennyire dombos és milyen nehéz parkolót találni, de közlekedni mégis könnyű volt, mert nem nagy a forgalom és viszonylag kicsi a város. Nagyon barátságos és szabadszellemű város (ha érted mire gondolok), sok az ázsiai és a park. Majd elfelejtettem milyen hideg volt! Én főleg rövideket hoztam, mondván Californiába jövünk, ehhez képest úgy fújt a szél, hogy minden hosszú ruhámat felvettem este.