A héten a munkában különösebb dolog nem történt, kezdenek felpörögni az események. Egyre több projektbe kapcsolódhatok be, jövő héten már adhatok feladatot a rajzolóknak. Hétfőn úgy volt, hogy elmegyünk megvizsgálni egy régi raktár épületet a közelben. Oda is értünk hamarabb. Kértek igazolványokat, hogy beírjanak minket, mint látogatók. Mikor mutattam az útlevelemet, akkor kicsit hátra hőköltek, hogy hoppácska ez nem egy amerikai itten, hanem valami távoli vadember, aki csak kém lehet (kár hogy a Hidegháborúnak 23 éve vége). Ezután azt kellett volna bizonyítani, hogy a cégünknek dolgozunk. Jim, a kollegám, bizonyítani tudta a névjegykártyájával. Én csak a vízum papírommal tudtam volna bizonyítani, de azt itthon tartom biztonságban. Így hát megkaptam a céges kocsi kulcsait és visszavezethettem az irodához. Mivel eléggé be voltam rezelve (nem tudtam, hogy vezethetem-e a kocsit vagy sem), így nagyon ügyeltem a szabályok betartására:) Lehetőségem volt vezetni egy Mazda3-ast, 2.5 literes benzin motorral. Nem mertem odalépni neki, helyette inkább 50-el cirkáltam kettesben (met az automata valamiért nem akart feljebb váltani). Miután visszahozták Jim-et az irodába a smasszerek, volt alkalmam bizonyítani, hogy ott dolgozom, mert pont szembe találták magukat velem. Kedvesen integettem nekik és szép kivánságokat mormoltam el magamban. Jim elmesélte, hogy nem csinálhatott képeket és suttognia kellett nehogy meghallja őket valaki. Olyan abszurd volt az egész, hogy a főnökkel csak röhögtünk rajta. Valószínűleg azért volt ez a nagy felhajtás, mert a hadseregnek gyárthatnak valami optikát vagy szonárt. Szerdán az ebédszünetben hozzám került a vándorrötyi kupa, amit mindig az aznapi Fekete macska vesztes kaparint meg. Ki kellett raknom az asztalomra, de szerencsére pénteken már átadhattam valaki másnak.
Ezen kívül még egy jelentős esemény volt: kedden el kellett mennem egy UTA (helyi BKV) órára, mert még az első héten megbírságoltak a rohadt zsaruk. A negyedik napja voltam az országban, amikor rajta kaptak, hogy átrohanok az utcán és felszállok a villamosra. Mint utólag kiderült ez egy óriási bűn és talán ha nem is kell a pokol tüzén égnem, de mindenesetre be kell fizetnem $100 a kincstárnak. Mivel első vétségem volt, így elmehettem erre a fantasztikus órára és cserébe csak $40-ral vágtak meg. Nézhetjük úgy is, hogy $40 fizettem az óráért, de úgy is, hogy ők fizettek nekem $60 a jelenlétemért. Az "óra" kb 50 perc volt, és nagyon sok hasznosat megtanultam a villamosokról. Igazi bullshit gyűjtemény volt az egész. Elmondták, hogyha a gázolaj ára 1 centtel emelkedik, akkor az +$50000-ba kerül a cégnek. Akkor akadtam ki, amikor összehasonlították, hogy itt $2.35 egy vonaljegy, míg ugyanez NYC, San Fransisco, Chicago, Los Angeles esetén sokkal több lenne. Csak azt felejtették el, hogy ott nem 15-20 percenként járnak a buszok Nem tudom tudtátok-e, hogy a villamosok árammal működnek és azért vannak azok az oszlopok meg az antenna a tetején, mert ott jön az áram. Biztos azért van így, hogy ne kelljen több mérföld hosszú hosszabított venniük szegényeknek. Én nem értek hozzá, nem vagyok "villamos mérnök" :) És ha például egy 3 tonnás pick-up kidönti az oszlopot és az hozzá ér a villamoshoz, akkor bizony te könnyen ropogósra sülhetsz tőle. Aztán meg tudtam minden fontos adatot, hogy mi mennyivel megy, mennyi idő alatt milyen távon áll meg. A lényeg: nem győzhetsz a vonat ellen! Na és akkor ezek után engem büntetnek meg...
Legközelebb ne felejtsetek el mindkét (!) irányba körülnézni különben a vonat 100 méterre repíti a tested - egyik felét.
Ezeknek a képeknek semmi köze a fentiekhez, csak be akartam rakni őket valahová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése