Online megvettem a bérletet, a kinyomtatott papírommal pedig bejelentkeztem a pénztárnál. Örültek nekem, de mondjuk ennyi pénzért én is örülnék bárkinek :)
A pályarendszer nem olyan hatalmas, de ami pálya van az nagyon jó. Még délután is tökéletes minőségű volt a hó, egy (1) jeges folttal találkoztam egész nap. Teljesen másképp mennek a dolgok itt, mint Európában. A pályák nem olyan meredekek, de elég keskenyek. Ausztriában fogják és az egész hegyet német precizitással lesimítják és minden nap kezelik. Itt nem igazán :) Rengeteg törés van a pályákban, úgyhogy ha gyorsan mész, majdnem olyan, mint egy hullámvasút. Meg aztán a fél hegyet meghagyták úgy, ahogy van. Kiszállsz az ülős liftből (aminek nincs lábtartója) és kicsúszol a kerítésen kívűlre ahol azt csinálsz amit akarsz. Alig várom, hogy jöjjön a hóvihar megint. A sorban állás is elég egyedi. Több sorban állunk és beterelnek mindket, mint a marhákat a karámba. Középen áll egy hapsi, aki egy közlekedési rendőrhöz hasonlóan vezényli, hogy melyik sorból mehetnek az emberek. És végre egyszer találkoztam egy olyan chip kártyás bérlet rendszerrel, ami működik is. Európában állandóan szívtam ezekkel a kártyákkal, mert sose működött elsőre és ölelgetnem kellett a kapukat. Miután "becheckoltam" egy másik srác egy kis PDA-n nézi, hogy megegyezik-e a fejem azzal, ami a rendszerben van. Ami idegesít, hogy nem hajtják le az ülős liftben a korlátot - nem lányok, ez nem olyan dolog, mint a WC ülőke. Mindenki jól síel, egész nap csak 2 kezdőt láttam a pályákon. Sok rövidet csinálnak és nem divat az óriás műlesiklás. Ja és szerintem a világon itt a legnagyobb az egy főre jutó sítalp felület. Majdnem mindenki freeskit használ. A gyerekektől az idősekig mindenki elég keményen nyomja. Szinte többen vannak a pályán kívűl, mint a pályákon.
Mindenki kedves és jófej. Megdicsérik egymás sílécét, megkérdik milyen márka, stb. Rengeteg emberrel beszélgettem a liftezés során vagy az ebédnél. Ismét bebizonyosodott, hogy kicsi a világ. A hapsi aki a fiával síelt, magyar gyökerekkel rendelkezik, de még nem volt Magyarországon. Viszont a barátja, akivel együtt szolgált a seregben, a budapesti Amerikai Nagykövetségen dolgozik. Egy pár (Las Vegasból), akivel beszélgettem, a hazai nyelvtanulásról kérdezgetett, mondta, hogy a zeneoktatás biztos nagyon jó, mert hallott a Kodály-módszerről. Az egyik professzora az amerikai Kodály-módszer mozgalom vezetője. Azt hittem kiesek a korlát nélküli felvonóból. Azt szeretem itt, hogyha megmondom Magyarországról jöttem, akkor nem azt mondják, hogy "úú az csodálatos, nagyon jó", hanem inkább kérdeznek róla. Mivelhogy a többség nem tudja hol van, de ezzel végülis nincs gond, mert én se tudom, hogy hol van Oklahoma és hogy mit csinálnak ott. Aztán még mindig jobb ha nem tudnak rólunk semmit, mintha hülye kliséket találnának ki - az osztrákokat úgy képzelik el, mint a Brüno abban a filmben. Legalább nem játszák meg magukat (hozzáteszem elég rosszul szokták), hogy képben vannak. Mondom mindenkinek, hogy jöjjenek, mert nagyon szép és olcsó (nekik). Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jövőre fellendül a turizmus és napi több járatot kell majd indítani a BUD-SLC vonalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése