Pénteken kicsit hamarabb leléptem a munkából, mert el kellett érnem a buszt, ami el vitt Park City-be (33km). Megbeszéltem egy sráccal, hogy itt találkozunk, hogy megvegyem tőle a lécét. Gondolom azt már kitaláltátok, hogy meg is vettem :) "Gyilkos üzletet" csináltam: Atomic Access 2011, 171cm, 128.5/100/120.5 jó kis all mountain léc $200-ért. Itt találkoztam Steve-el (Balázs főnöke), aki volt olyan rendes, hogy adott botokat is, hogy teljes legyen a kollekcióm végre. Aztán visszahozott SLC-be és elmentünk kajálni.
A második képet csak azért raktam be, hogy szemléltessem mennyit fejlődött a síelés közel 20 év alatt. Szombat reggel aztán már nagyon be voltam zsonga, de mivel a többiek nem jöttek ezért elmentem egyedül éjszakai síelésre, ami 16-21 óráig tart. Szombaton ráadásul akciós a jegy (egyébként a síbérletek kegyetlen drágák itt). Ebéd után nyugodtan összeszedtem a cuccaimat, aztán a busszal felmentem a hegyre. Skylar (alias Lakótárs2) kölcsönadta a dolgozói kártyáját, így ingyen volt a síbusz. Mikor legutóbb voltam esti síelésen, akkor ott kb 2órát lehetett csak síelni és csak egy pályán, mondjuk az fényárban úszott. Itt viszont 2-3 felvonó is ment és több pályát megnyitottak. Este már igencsak csípős hideg volt, de 4-6ig tökéletes volt, mert még fent volt a nap. A másik különbség, hogy Ausztriában este csak a profik jönnek, akik aztán mennek, mint az állat. Ellenben itt nem is voltak profik és sok család meg kezdő volt. A bérlet is elég egyedi. Kapsz egy matricát, amit aztán rá kell raknod egy háromszög alakú drótra (lásd fénykép) valami jól látható helyre, mert amikor sorba állsz a felvonóhoz, akkor jönnek a liftes fickók és leolvassák, hogy érvényes-e a jegyed. Hasonló, mint amikor jönnek a BKV ellenőrök a villamoson. Az új lécet hamar megszoktam, azt hiszem lesz még 1-2 kalandban részünk, így édeskettesben. Most először éreztem mióta itt vagyok, hogy megérte 1 napot utazni ide. Igazán ideje volt már egy kis lazításnak :)
Lefelé menet már nem volt minden, ilyen csudijó. A busz tömve volt és valami beszari autós miatt kb 15 km/h-val jöttünk lefelé a hegyről. A tervezett 30 percből így 1.5 óra lett, aminek hála lekéstem az utolsó buszt hazafele. Szerencsére még épp volt annyi kraft a telefonomban, hogy felhívjam Skylart vedjem már fel, mert különben itt fagyok meg. Ez volt az a pont amikor elhatároztam, hogy nem érdekel milyet, de venni fogok egy autót. A lényeg: 11/1 síterep kipipálva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése