Hétvégén végre megérkezett a várva várt vihar. Péntek-szombat végig esett a hó, 2 nap alatt majdnem 50cm. Szombaton igencsak csípős volt az idő fent a hegyen. A pálya alján -7C° a tetején pedig -12C°, ehhez jött még hozzá a szél. Érthető módon nem voltak túl sokan a pályán és a hideget is meg lehetett szokni, csak az zavart, hogy nem nagyon láttam. Végig síeltem a napot, majd szokás szerint elmentem a buszmegállóba, ahol kiderült, hogy a hegyről levezető egyetlen utat lezárták, mert lavina mentesítés van folyamatban. Elvileg csak 3:00 és 4:30 között kellett volna lezárva lennie, de végül csak 6 után nyitották meg. Elég kilátástalan volt a helyzet, ráadásul egy hapsi azt mesélte, hogy egyszer fönt ragadt 2 napra a hegyen, mert addig tartott amíg járhatóvá váltak az utak. Érthető módon nem akartam egy konfrencia terem padlóján aludni, úgyhogy nagyon megörültem mikor végre megérkezett a busz és elindultunk lefelé. Röpke 2 óra alatt le is értünk. Ez volt életem leghosszabb síelés: reggel 8kor indultam el és este 10re értem haza. Szombati képek után folytatódik a sztori:
Vasárnap verőfényes napsütés fogadott, mondhatni ez volt a tökéletes nap amire mindenki vágyik. Sikerült átlépni a 200cm-es álomhatárt, ha minden jól megy, akár még Július 4-én síelhetünk majd. Az előző napi kaland után nem sok kedvem volt menni, de tudtam, hogy muszály menni, mert nagyon jó lesz a hó. Én a tökéletes helyen voltam egy tökéletlen időben, mert mire felértem a rohadt busszal már délután 1 volt (vasárnapi menetrend szívás) és összerondították az egész hegyoldalt. Persze azért még találtam 1-2 jó helyet, meg felfedeztem általam még ismeretleneket, de én most lemaradt az igazi mókáról. Lefelé megint dugó volt. Már buszon ültem mikor rámírtak, hogy fent vagyok-e még a hegyen, mert ha igen akkor csatlakozzak a szobatársamhoz, aki beült az egyik bárba. Az ő napjuk is érdekes volt. Kora reggel lezárták a hegyre vezető utat (ismét), ezért mindenki átment a szomszédos hegyre. Ők dél körül értek oda, de akkor sor állt, hogy inkább átjöttek arra a hegyre, ahol én voltam. Sajnos ők snowboardoznak, így nem tudtunk együtt csúszni. Itt annyira komolyan veszik a csúszást, hogy a szomszédos Snowbird-ön tolongtak az emberek, hogy kicsússzon le először a friss porhóba. Ketten össze is verekedtek :) Szerencsére ahova én járok ott nyugodt, szinte már családias hangulat van, jut mindenkinek a jóból. Szóval leugrottam a buszról és visszamentem az egyik panzióba. Jópofa kis faház hangulata volt, a bárba bemenet elkérték a személyimet (azt hiszem ezt sosem fogom megszokni/megérteni). Elég sokan voltak, nagy volt a nyüzsgés, de szerencsére nekünk volt saját boxunk. A falon bölény trófea volt, a szarvasagancsra meg felakaszthattuk a kabátokat. Körbe látszódtak a hegyek. Volt kanapé, padlószőnyeg, meg egy hatalmas kutya amelyik ott mászkált felalá és odament mindenkihez, hogy megsimogassa. Nagyjából ugyanakkor értünk haza, mintha haza buszoztam volna. Annyira jó volt a síelés, hogy nap végére totál kinyírtam a jobb vádlimat, úgyhogy hétfő reggel biceghettem be a melóba. Még szerencse, hogy csak 2 napos a hétvége, így hétközben tudok regenerálódni.
Összehasonlítás-képpen itt vannak a vasárnapi képek is:
Összehasonlítás-képpen itt vannak a vasárnapi képek is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése